...avagy hétköznapi gyereknevelős kínjaim.
16 hónapos Bencém önállóan eszik.
Amikor épp nem szopizik. Mert azt mindig. Főleg éjjel. És akkor is leginkább folyamatosan. Vagyis pihenést nem hagyva szüleinek. Ez családi minidrámák alapja is egyébként. Anyja gyakorlatilag nem alszik már másfél éve, apjának van kábé 2 hónap előnye a pihentség terén. Apja szerint nem kéne már szoptatni. Egyáltalán. Apja esetenkénti felbuzdulásában erőt véve magán, egyedül vészeli át az üvöltő gyermekkel az éjszakákat. Anyukája a másik szobába szigorúan elszeparálva hallgatja, amint apa cumisüveggel és cumival felfegyverkezve próbál hárítani. Aztán apuka elutazik pár napra külügybe, és alszik. Eközben gyermek visszaszokik anyukájához.
Amikor már remegek a fáradtságtól, és az előttem tornyosuló, megoldhatatlannak látszó feladat halmaztól, az idegesítővé váló napi rutintól, akkor Bence....
...lepakolja a könyvespolcot.
...a konektorba próbál szívószálat gyömöszölni.
...üzeneteket küld a világ távoli pontjaira a telefonomról.
...kihordja a zoknijait, vagy bármely ruháját a konyhába, vagy a lakás bármely más pontjára.
...felmászik a galériára.
...lepakolja az ebédlőasztalt.
...almadarabokat ken az ágyneműbe.
...magára önti az asztalon felejtett kávés/teás bögrét, és az alján maradt tartalmát szétkeni a padlón. Beleül.(A kávé folt komoly kezelést igényel. A tea kimoshatatlan.)
...a bögrét addig csapkodja a földhöz, amíg megreped.
...kikapcsolja a számítógépet esszéírás közben.
...kihúzza a fiókokat, és ezzel veszélyesen magára rántja az egész komódot.
...cafatokra tépi a papírzsebkendőket és szalvétákat.
...kést vesz elő a mosogatógépből, és boldogan hozza elém.
...nyomkodja a mosógép, vagy bármely elektronika gombjait.
...szétszedi a ruhacsipeszeket. De atomjaira. (Nem is tudtam eddig, hogy egy ruhacsipesznek ennyi alkatrésze van.)
...környezetidegen tárgyakat halmoz a fürdőkádba.
...kékítőt (vagy bármi mást) old az ég vizében.
Miközben próbálod orvosolni az épp felmerülő problémát, ezalatt ő villámgyorsan terem a lakás más pontjában, ahol egy másik ügy bonyolításába kezd, és mire odaérkezel, már orvosolhatod azt is. Ezt egész nap játsszuk (azon két óra kivételével, amikor mély, délutáni álmát alussza az édes).
Van az anyukáknak egy olyan különleges fajtája, akik ebben az időszakban képesek pihenni.
Én ezalatt hibaelhárítok, e-mailezek, netezek, dolgozom, hivatalos tennivalókat intézek, mosok-vasalok-teregetek, lakberendezek, varrok és közben kicsit még zenét is hallgatok. Vagy kabarét. Régebben hangoskönyvet. Olvasni esténként, belealudva, több könyvet, szakirodalmat, blogbejegyzést, híreket, magazint, körímélt, bármit, egyszerre. Írni is. Meg elvétve, napközben, ihletett pillanatokban. És filmeket is hasonlóképp. Szóval a kultúra- és infómixet egyfajta űrkajaként, instant juttatom magamba.
Egyéb szabadidős tevékenységnek meg ott van a játszótér. Bence bátran veszi be a mászókát, hintát, csúzdát - mélázásra időt nem nagyon hagyva. Ha Borcsa is jelen van, akkor lehetőleg egyszerre kívánnak leesni, homokot enni, kavicsot szórni a más gyerekére, lehetőleg a játszótér két egymástól távol eső pontján. Profi anyák ebben a pillantban osztódásra is képesek, miközben még azt is megakadályozzák, hogy a mások gyereke okozzon kárt magában, vagy a sajátjában. Közben szúnyogcsípések.
Kivételes esténként bebringázom a rádióba. Ez a szellemi-, és lelki táplálék, valamint a testedzés aktuális egybegyúrása: saját fejlesztésű kismamajóga. Nagyon hatásos.
Szóval hogy kerül a Bence hátára a reggeli? Két kanállal eszik pár napja. Amíg az egyikkel bíbelődik, addig a másikba gyűjtöm, fújom, rendszerezem a táplálékot. Amint jelzi, hogy jöhet a követező adag, eszközt cserélünk. Jó esetben a szájába kerül a falat, máskor a földre. Ma reggel a hátára. Kanál, villa pedig a földre. Professzionális lettem e téren, és már kapom is elő a harmadik etető eszközt, így a kajafolyam árja nem szakad. Mindeközben a földön, etetőszékben, cipőben (!), ruhán -lehetőleg a ruhát védeni hivatott előkét nem is érintve- gyűlik az étel.
Hát így.
Az ismét felfedezett és újításokat is hozó babahordozás újfajta életmódot, ezzel együtt az öltözködés változását is előidézte. A szociológusok által „nagyvárosi nomád”-nak nevezett ifjúsághoz hasonlóan a városi anya is a testén hordozza saját, és gyermeke teljes öltözetét, valamint a szükséges baba-mama kellékeket. A korszerű, modern anya gyermekét magán hordozva új alakot ölt. Ezzel együtt azonban nem kívánja elhagyni nőiessége jellemzőit, melynek része a csinos, önkifejező, ugyanakkor kényelmes és praktikus öltözködés. 
Nagyon szeretem a barokk építészetet. Gyerekkorom óta izgalommal tölt el az egybenyíló díszes szobák sora, a falakba rejtett folyosók, és titkos átjárók, bújtatott lépcsőházak hangulata. Ezekeből szerencsére igazi ízelítőt kaphattunk a kastély csodálatosan felújított részeiben! Borcsa boldogan rohant teremről teremre, élvezettel nyitogatta a rejtekajtókat (mert azt is lehetett), és felfedezett egy falakba rejtett, bőrhuzattal komfortosított korabeli pottyantós toalettet.
Erzsébet ruhatára királyi méltósággal időtálló, ám a korszak stílusjegyeit finoman érzékeltető diszkrét eleganciát sugall. Annak ellenére vált "divatikonná", hogy erre igénye lett volna. Kerülte a feltűnést, nem kedvelte a hivatalos ceremóniákat. Ugyanakkor tisztába volt előnyös megjelenésével, és erre sok figyelmet is fordított. Pirkadatkor kelt, h toalettje elkészüljön, jellegzetes "vonatfrizuráját"hosszú órákig fésülték, szigorú diétát tartott, és idős koráig edzette testét lovaglással, és a kor szokásaival ellentétes "fitnesz" edzésekkel.
Az sem elhanyagolandó tény, hogy a babakocsiban tolt gyermek a városokban pont a kipufogógázt kilövellő autók magasságában közlekedik. Ezért is kedvenceim a mellékelt képek. (Remélem, nem sértek érdekeket a közlésükkel.)
Ezek a tények, valamint két baba születése, három év tapasztalata, és egy év intenzív kutató-, fejlesztő munka hozta létre a babycab-et. 
