Babycab életképek

Babycab etetőszék használat előtt, és használat közben készült fotót kaptunk egy kedves nagymamától. Köszönjük! Láthatóan sokkal könnyebben etethető így Miki, az egész család örömére!

Egyedi textil etetőszékek

 Pöttyös   manócskás  - Zsófinak: 

 Retro  pöttyös - Sequoianak:

 Manócskák   hóesésben  - Marcinak: 

 Eneka kérésére  g i t á r  mintás szék Ezrának:

További információk, egyedi rendelések:
 egyedi etetőszékek 
 by.babycab@gmail.com 

A Babycab textil etetőszékek megvásárolhatóak:

 MESKA  BOLT 

Textil etetőszék kollekció - Karácsonyi ajándékkísérővel

Elkészült néhány különleges színösszeállítású, egyedi textil etetőszék. Praktikus kis zsákban tárolva a legkisebb női táskába is belefér. Nincs váratlan helyzet: az ünnep időszakában, utazáskor, rokonlátogatás idején különösen nagy segítségünkre lehet a gyermekünk etetésénél. Szinte bármelyik székre könnyen ráhúzható,  hátul, az övbújtatón átfűzött kötőpánt tartja biztonságosan izgő-mozgó gyermekünket.
Mindegyik szék két színoldalú, ízlés szerint forgatható.

ZSÁKOK BABYCAB ETETŐSZÉKEKHEZ, KARÁCSONYI AJÁNDÉKKÍSÉRŐVEL

CSÍKOS SZÍVECSKÉS

CSÍKOS EPERES

PINK ANGYALKÁS

PÚDERSZÍN MÉHECSKÉS

CSOKIS CSÍKOS

VAGÁNY FIÚS CAMUFLAGE

A kollekció további darabjainak képeivel jövünk hamarosan...

A termékek megvásárolhatóak a:

 a meska bolt -ban 

Bővebb információ a   by.babycab@gmail   levelezési címen kérhető.

Hogyan tud a gyerek hátán (is) folyni a tápláléka

...avagy hétköznapi gyereknevelős kínjaim.

16 hónapos Bencém önállóan eszik. 

Amikor épp nem szopizik. Mert azt mindig. Főleg éjjel. És akkor is leginkább folyamatosan. Vagyis pihenést nem hagyva szüleinek. Ez családi minidrámák alapja is egyébként. Anyja gyakorlatilag nem alszik már másfél éve, apjának van kábé 2 hónap előnye a pihentség terén. Apja szerint nem kéne már szoptatni. Egyáltalán. Apja esetenkénti felbuzdulásában erőt véve magán, egyedül vészeli át az üvöltő gyermekkel az éjszakákat. Anyukája a másik szobába szigorúan elszeparálva hallgatja, amint apa cumisüveggel és cumival felfegyverkezve próbál hárítani. Aztán apuka elutazik pár napra külügybe, és alszik. Eközben gyermek visszaszokik anyukájához. 

Amikor már remegek a fáradtságtól, és az előttem tornyosuló, megoldhatatlannak látszó feladat halmaztól, az idegesítővé váló napi rutintól, akkor Bence....

...lepakolja a könyvespolcot.

...a konektorba próbál szívószálat gyömöszölni.

...üzeneteket küld a világ távoli pontjaira a telefonomról.

...kihordja a zoknijait, vagy bármely ruháját a konyhába, vagy a lakás bármely más pontjára.

...felmászik a galériára.

...lepakolja az ebédlőasztalt. 

...almadarabokat ken az ágyneműbe.

...magára önti az asztalon felejtett kávés/teás bögrét, és az alján maradt tartalmát szétkeni a padlón. Beleül.(A kávé folt komoly kezelést igényel. A tea kimoshatatlan.)

...a bögrét addig csapkodja a földhöz, amíg megreped.

...kikapcsolja a számítógépet esszéírás közben.

...kihúzza a fiókokat, és ezzel veszélyesen magára rántja az egész komódot.

...cafatokra tépi a papírzsebkendőket és szalvétákat.

...kést vesz elő a mosogatógépből, és boldogan hozza elém.

...nyomkodja a mosógép, vagy bármely elektronika gombjait.
...szétszedi a ruhacsipeszeket. De atomjaira. (Nem is tudtam eddig, hogy egy ruhacsipesznek ennyi alkatrésze  van.)

...környezetidegen tárgyakat halmoz a fürdőkádba.

...kékítőt (vagy bármi mást) old az ég vizében.

Miközben próbálod orvosolni az épp felmerülő problémát, ezalatt ő villámgyorsan terem a lakás más pontjában, ahol egy másik ügy bonyolításába kezd, és mire odaérkezel, már orvosolhatod azt is. Ezt egész nap játsszuk (azon két óra kivételével, amikor mély, délutáni álmát alussza az édes). 

Van az anyukáknak egy olyan különleges fajtája, akik ebben az időszakban képesek pihenni.

Én ezalatt hibaelhárítok, e-mailezek, netezek, dolgozom, hivatalos tennivalókat intézek, mosok-vasalok-teregetek, lakberendezek, varrok és közben kicsit még zenét is hallgatok. Vagy kabarét. Régebben hangoskönyvet. Olvasni esténként, belealudva, több könyvet, szakirodalmat, blogbejegyzést, híreket, magazint, körímélt, bármit, egyszerre. Írni is. Meg elvétve, napközben, ihletett pillanatokban. És filmeket is hasonlóképp. Szóval a kultúra- és infómixet egyfajta űrkajaként, instant juttatom magamba.

Egyéb szabadidős tevékenységnek meg ott van a játszótér. Bence bátran veszi be a mászókát, hintát, csúzdát - mélázásra időt nem nagyon hagyva. Ha Borcsa is jelen van, akkor lehetőleg egyszerre kívánnak leesni, homokot enni, kavicsot szórni a más gyerekére, lehetőleg a játszótér két egymástól távol eső pontján. Profi anyák ebben a pillantban osztódásra is képesek, miközben még azt is megakadályozzák, hogy a mások gyereke okozzon kárt magában, vagy a sajátjában. Közben szúnyogcsípések. 

Kivételes esténként bebringázom a rádióba. Ez a szellemi-, és lelki táplálék, valamint a testedzés aktuális egybegyúrása: saját fejlesztésű kismamajóga. Nagyon hatásos.

Szóval hogy kerül a Bence hátára a reggeli? Két kanállal eszik pár napja. Amíg az egyikkel bíbelődik, addig a másikba gyűjtöm, fújom, rendszerezem a táplálékot. Amint jelzi, hogy jöhet a követező adag, eszközt cserélünk. Jó esetben a szájába kerül a falat, máskor a földre. Ma reggel a hátára. Kanál, villa pedig a földre. Professzionális lettem e téren, és már kapom is elő a harmadik etető eszközt, így a kajafolyam árja nem szakad. Mindeközben a földön, etetőszékben, cipőben (!), ruhán -lehetőleg a ruhát védeni hivatott előkét nem is érintve- gyűlik az étel.

Hát így.

Emlékezetes keszthelyi kastélylátogatásunk

Borcsával - akkor még kenguruban (lelki szemeimmel látom, ahogy a mamamik szeme összeráncolódik) - a keszthelyi kastélyt barangoltuk be, és ahogy lenni szokott, eljött a csecsemő táplálás ideje. Akkoriban még szokatlan jelenség volt, h egy kismama a játszótéren túl is elmerészkedik porontyával, pláne meglepő lehetett, h magyar kismama magyar kastélyt, vagy bármely magyar múzeumot látogasson. "Korabeli" írásomra hivatkozva: a Nemzeti Múzeumban pl. piros színnel határozottan áthúzott babakocsi ábrája fogadta a bátor idegent, aki Petőfi nyomdokain felcipelte a nevezett járművet, majd szembesült azzal, h a ruhatárhoz viszont ismét lecipelheti - csigalépcsőn -, ha átjut a szigorú kordonon. Nyilván célszerűbb lett volna már a lépcső aljában jelezni, hogy oldalt van a "kerekes" bejárat, és a tiltó tábla mellé egy vendégcsalogató hordozott babás logót is illet volna mellékelni. Ez 2006-2007 idejéből való észrevételem, csak remélni tudom, h azóta fejlett európai módon fogadjuk vendégeinket a legnevezetesebb műemlékeinknél (is). Visszatérve Keszthelyre: az igényesen felújított kastélyban nem létesítettek "baba-mama mellékhelységet" a látogatók számára. (A -méltán-népszerű svéd bútoráruház időszakát éltük már ekkor, ezt fontosnak tartom hangsúlyozni.) Volt viszont egy lebilincselő, cigány-bazár hangulatot árasztó fizetős(!) wc rögtön a pénztár mellett. Páratlan tisztasága mellett szembeszökő volt a klasszikus csempével borított kórházi-zöld árnyalatú falon az ízlésesen sorakozó művirágzók sora. A tágas belépőben egy műszőrmével letakart, és hajdanvolt cuki plüssálatokkal zsúfolt plenkázó asztal, egy hűtőszekrény, valamint a wécésnéni decens, asztalterítővel és hímzett párnákkal díszített dolgozó-sarka fogadott. Gyors kifordulással az információs pultnak szegeztem tehát a kérdést, tudnának-e javasolni egy eldugott kis padot az ápolt parkban, ahol meghúzódhatnék csemetémmel egy meghitt táplálás erejéig. Az elképedt pénztárosnő mögött a szendvicsét fogyasztó biztonsági őr kész volt a gyors válasszal: "Hát üljön be egy wc-be, hölgyem!". Ránéztem, és felvilágosítottam arról a nyilvánvaló tényről, hogy valószínűleg ő sem szívesen fogyasztaná el az ebédjét egy wc helységben, ahogy én sem tenném ezt a gyermekemmel. A higiéniás kérdésekre nem tértem ki, és a már klasszikusnak számító Bunuel-jelenetről sem tartottam rögtönzött előadást, mivel vészesen közeledett az etetés ideje, és kezdő kismamaként akkoriban nagyon ügyeltem az ilyesmire. A belátó biztonságos őr kerített hát egy irodahelységet a számunkra, mely egy lehangoló függönnyel volt leválasztva a múzeumi boltocska területéről. Etetés közben volt időm átgondolni ismét a klasszikus magyar valóságot: túl szegények (?), de mindenképpen ostobák vagyunk ahoz, h igényes és átgondolt kvitelezésű közösségi treket hozzunk létre. Feltételezem, h ezesetben is "csak" a tervezőt spórolták ki a felújítási munkálatokból. A jó tervezőt.