Síva vs Mary Poppins

... avagy  teendők és szemöldök sűrűjében. 


Áldás arra a feltalálóra, aki a mosógépet (századunk legnagyobb találmánya - állítom!) létrehozta. Másik áldásom a mosogató gép feltalálójára szálljon, már csak a mosogatógépből kipakoló gépet kellene mellékelni hozzá, ott állnék az első vásárlók tömött soraiban...

Blogom mostanra bensőséges irányú fordulatot vett, és mert jól esne nagyon, hosszan fejtegethetném, hogy miért szeretnék sok karú Síva istenség lenni. Azonban nincs rá elég időm, ráadásul az is átfutott az agyamon, hogy inkább Mary Poppinsnak lenni volna jó. Ő az a mesebeli bébicsősz, aki egy csettintéssel tesz rendet a gyerekszoba káoszában, és csodás kalandokkal teszi élvezetessé a hányattatott sorsú angol hivatalnok-gyerekek életét. Ezen feletti töprengéseim során (teregetés közben) végül is arra a következtetésre jutottam, hogy mégisinkább egy titkárra lenne szükségem, aki még a csettintgetéseket is elvégezné helyettem.

Egyik kismamás oldalon fejtettem ki a sírámomat eképpen:

....a sok hercehurca időszaka alatt mire tükörbe jutottam, egy ősasszony szemei néztek ma reggel vissza rám.

kerestem vadul a szemöldökcsipeszem, sehol, a költözködés alatt lába kélt, vagy mittudomén melyik gyerkőc csente el, mint aktuális varázspálcát...

úgyh felhívtam egyik kortárs anyukát, h a játszótéri randevúra hozza el a sajátját, és az orczy kertbe hoztam magam rendbe. (ennyit a kozmetikushoz való eljutásról)....

Elnézést ezt a nem tudtam kihagyni. Kérem a blog olvasóit, engedjék meg nekem ezt a pillanatnyi önsajnáltatást! Cserébe egy korabeli Mary Poppins filmplakáttal, (látható hajtott élekkel) szerettem volna kedveskedni, de félve a jogsértő magatartástól, ettől inkább tartózkodom.

break news - Formatervezés Díj

Alábbi blogbejegyzésben vázolt sűrű napi programot fűszerezve jött a hír, hogy díjat nem, de kiállítási lehetőséget nyertem. Hurrá, és kevésbé hurrá. (Mert aki nem akart díjat nyerni, az nem én vagyok - sajnos. Ugyanis meglehetősen jól mutatott volna a díj a vágyott professzionális Babycab oldalon a "termék" mellett, mint ahogy az általam küllemre és belbecsre egyaránt nagyra becsült Cybex oldalain is, minden egyes új(!) termék mellett szerepel egy-egy innovációs díj. Azzal bíztatom magam, hogy a németek - vagy a kínaiak? - talán sűrűbben osztják az ilyesmit, netán több kézből.)

A kiállítás ismét az Iparművészeti Múzeumban lesz a Design Hét keretében, 2010 októberében.

Ezt megelőzi némi papírmunka, melynek határidejéről alaposan lecsúsztam az előző blogbejegyzésben lefestett napi teendők sűrűjében, valamint azért, mert időközben a lakcímünk is megváltozott. 

Ez utóbbi nem csak úgy, hogy nna, mivel úgysincs elég dolgom, ezért poénból bevállalok némi hivatali ügyintézést, hanem azért, mert el is költöztünk. Költözködés egyébként kevésbé volt megterhelő, mint a lakcímváltás, amire egyébként Borcsa ovis beiratása miatt volt szükség (lásd: okmányirodai kaland).

A dobozok és fél pár zoknik halmaza alól nem volt időm értesíteni Formatervezés Díj pályázati irodát e lényeges tényezőről, így a hivatalos levelézünk úgymond egyoldalúvá vált.  Szerencsére észlelték, így elektronikusan is tájékoztattak némi papírmunka sürgető esedékességéről.

Úgyhogy klaviatúrát feledve tollat és bélyeget ragadok (HAHA - ez a szellemi frissesség a 35 fokban!), hogy a kiállítással kapcsolatos hivatalos iratokat szignózzam és postázzam a kitolt határidőn belül.

Hogyan tud a gyerek hátán (is) folyni a tápláléka

...avagy hétköznapi gyereknevelős kínjaim.

16 hónapos Bencém önállóan eszik. 

Amikor épp nem szopizik. Mert azt mindig. Főleg éjjel. És akkor is leginkább folyamatosan. Vagyis pihenést nem hagyva szüleinek. Ez családi minidrámák alapja is egyébként. Anyja gyakorlatilag nem alszik már másfél éve, apjának van kábé 2 hónap előnye a pihentség terén. Apja szerint nem kéne már szoptatni. Egyáltalán. Apja esetenkénti felbuzdulásában erőt véve magán, egyedül vészeli át az üvöltő gyermekkel az éjszakákat. Anyukája a másik szobába szigorúan elszeparálva hallgatja, amint apa cumisüveggel és cumival felfegyverkezve próbál hárítani. Aztán apuka elutazik pár napra külügybe, és alszik. Eközben gyermek visszaszokik anyukájához. 

Amikor már remegek a fáradtságtól, és az előttem tornyosuló, megoldhatatlannak látszó feladat halmaztól, az idegesítővé váló napi rutintól, akkor Bence....

...lepakolja a könyvespolcot.

...a konektorba próbál szívószálat gyömöszölni.

...üzeneteket küld a világ távoli pontjaira a telefonomról.

...kihordja a zoknijait, vagy bármely ruháját a konyhába, vagy a lakás bármely más pontjára.

...felmászik a galériára.

...lepakolja az ebédlőasztalt. 

...almadarabokat ken az ágyneműbe.

...magára önti az asztalon felejtett kávés/teás bögrét, és az alján maradt tartalmát szétkeni a padlón. Beleül.(A kávé folt komoly kezelést igényel. A tea kimoshatatlan.)

...a bögrét addig csapkodja a földhöz, amíg megreped.

...kikapcsolja a számítógépet esszéírás közben.

...kihúzza a fiókokat, és ezzel veszélyesen magára rántja az egész komódot.

...cafatokra tépi a papírzsebkendőket és szalvétákat.

...kést vesz elő a mosogatógépből, és boldogan hozza elém.

...nyomkodja a mosógép, vagy bármely elektronika gombjait.
...szétszedi a ruhacsipeszeket. De atomjaira. (Nem is tudtam eddig, hogy egy ruhacsipesznek ennyi alkatrésze  van.)

...környezetidegen tárgyakat halmoz a fürdőkádba.

...kékítőt (vagy bármi mást) old az ég vizében.

Miközben próbálod orvosolni az épp felmerülő problémát, ezalatt ő villámgyorsan terem a lakás más pontjában, ahol egy másik ügy bonyolításába kezd, és mire odaérkezel, már orvosolhatod azt is. Ezt egész nap játsszuk (azon két óra kivételével, amikor mély, délutáni álmát alussza az édes). 

Van az anyukáknak egy olyan különleges fajtája, akik ebben az időszakban képesek pihenni.

Én ezalatt hibaelhárítok, e-mailezek, netezek, dolgozom, hivatalos tennivalókat intézek, mosok-vasalok-teregetek, lakberendezek, varrok és közben kicsit még zenét is hallgatok. Vagy kabarét. Régebben hangoskönyvet. Olvasni esténként, belealudva, több könyvet, szakirodalmat, blogbejegyzést, híreket, magazint, körímélt, bármit, egyszerre. Írni is. Meg elvétve, napközben, ihletett pillanatokban. És filmeket is hasonlóképp. Szóval a kultúra- és infómixet egyfajta űrkajaként, instant juttatom magamba.

Egyéb szabadidős tevékenységnek meg ott van a játszótér. Bence bátran veszi be a mászókát, hintát, csúzdát - mélázásra időt nem nagyon hagyva. Ha Borcsa is jelen van, akkor lehetőleg egyszerre kívánnak leesni, homokot enni, kavicsot szórni a más gyerekére, lehetőleg a játszótér két egymástól távol eső pontján. Profi anyák ebben a pillantban osztódásra is képesek, miközben még azt is megakadályozzák, hogy a mások gyereke okozzon kárt magában, vagy a sajátjában. Közben szúnyogcsípések. 

Kivételes esténként bebringázom a rádióba. Ez a szellemi-, és lelki táplálék, valamint a testedzés aktuális egybegyúrása: saját fejlesztésű kismamajóga. Nagyon hatásos.

Szóval hogy kerül a Bence hátára a reggeli? Két kanállal eszik pár napja. Amíg az egyikkel bíbelődik, addig a másikba gyűjtöm, fújom, rendszerezem a táplálékot. Amint jelzi, hogy jöhet a követező adag, eszközt cserélünk. Jó esetben a szájába kerül a falat, máskor a földre. Ma reggel a hátára. Kanál, villa pedig a földre. Professzionális lettem e téren, és már kapom is elő a harmadik etető eszközt, így a kajafolyam árja nem szakad. Mindeközben a földön, etetőszékben, cipőben (!), ruhán -lehetőleg a ruhát védeni hivatott előkét nem is érintve- gyűlik az étel.

Hát így.