Csinosodó antiszociális Kálvin tér

Már írtam arról, h miért is enyire aktuális a városi babahordozás kérdése, de még magam is meglepődök azon nap-mint-nap, h mennyire igazak a megállapításaim. A Kálvin tér csinosodik. Épül a metró, a vilamosmegálló fölé ívelt vasszerkezetes fedél készül, és az egyik aluljáró lépcsösora fölé is hasonló jellegű emelvényt szerkesztett a gondos tervezői szem. Igenám! A lépcsőkön azonban továbbra sem lehet babakocsival, sem kerekes székkel közlekedni. (Ahogy egyik közelmúltban felújított budapesti aluljáróban sem!) Fölöslegesen dühöngök, és aktivista sem vagyok, így nem járok utána, hogy ki tervezte, és főként, ki hagyta jóvá a felújítási munkálatokat. De átfutott az agyamon, h abból a pénzből, amiből a fémszerkezet íveit létrehozták - szerintem tökfölöslegesen: mert minek a lépcső fölé eső, nap vagy atomcsapás elhárító tetőszerkezetet emelni, ha az utcára érve megszűnik a további védelem? - az összes lépcső mellé rámpát építhettek volna valószínűleg. Jellemző, hogy egy férfi ismerősőmnek szemet is szúrt az új létesítmény, és méltató megjegyzést fűzött hozzá ahogy elsuhantunk mellette autóval. Megfordult hát a fejemben, h talán a városokat nőknek kellene átformálniuk, ahogy a saját otthonaikat is szervezeik: valószínűleg dugó is kevesebb lenne...

Bejegyzéseim elé

A városi közlekedésben a babakocsizás helyett egyre népszerűbbé válik a természeti népek által ihletett kendők, a testre kapcsolható hordozó kenguruk, háti hordozók használata. Hívei elsősorban a baba mentális és fizikai fejlődését hangsúlyozzák a legfontosabb előnyeként, de nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a hordozott bébivel jóval egyszerűbb és gyorsabb a közlekedés a városban, mint babakocsizni a lépcsőkön -jobb esetben mozgólépcsőn-, rámpák, és liftek hiányában.

A budapesti permanens építkezések, és a tömegközlekedés „korszerűsítésével” kapcsolatban a kerekes székkel, babakocsival, kerékpárral közlekedők igényeinek figyelmen kívül hagyása felháborodásra késztet. A felújított metróállomásokon továbbra sincs lift, az aluljárók újraburkolt lépcsői mellé sehol nem építenek lejtős lehajtót, járdaszegélyek nincsenek lekerekítve, üzletek, gyakran közintézmények lépcsőzetes kapubejárója mellett sincs rámpa, beljebb elektromos érzékelő oszlopok, vagy forgóajtók nehezítik a bejutást.

Az sem elhanyagolandó tény, hogy a babakocsiban tolt gyermek a városokban pont a kipufogógázt kilövellő autók magasságában közlekedik. Ezért is kedvenceim a mellékelt képek. (Remélem, nem sértek érdekeket a közlésükkel.)

Ezek a tények, valamint két baba születése, három év tapasztalata, és egy év intenzív kutató-, fejlesztő munka hozta létre a babycab-et.

Ez a blog -terveim szerint- a babycab tervezéséről, használatáról és fejlesztéséről fog szólni, valamint a hatásairól a mindennapjaimban.