2010. febr. 20.

Csinosodó antiszociális Kálvin tér

Már írtam arról, h miért is enyire aktuális a városi babahordozás kérdése, de még magam is meglepődök azon nap-mint-nap, h mennyire igazak a megállapításaim. A Kálvin tér csinosodik. Épül a metró, a vilamosmegálló fölé ívelt vasszerkezetes fedél készül, és az egyik aluljáró lépcsösora fölé is hasonló jellegű emelvényt szerkesztett a gondos tervezői szem. Igenám! A lépcsőkön azonban továbbra sem lehet babakocsival, sem kerekes székkel közlekedni. (Ahogy egyik közelmúltban felújított budapesti aluljáróban sem!) Fölöslegesen dühöngök, és aktivista sem vagyok, így nem járok utána, hogy ki tervezte, és főként, ki hagyta jóvá a felújítási munkálatokat. De átfutott az agyamon, h abból a pénzből, amiből a fémszerkezet íveit létrehozták - szerintem tökfölöslegesen: mert minek a lépcső fölé eső, nap vagy atomcsapás elhárító tetőszerkezetet emelni, ha az utcára érve megszűnik a további védelem? - az összes lépcső mellé rámpát építhettek volna valószínűleg. Jellemző, hogy egy férfi ismerősőmnek szemet is szúrt az új létesítmény, és méltató megjegyzést fűzött hozzá ahogy elsuhantunk mellette autóval. Megfordult hát a fejemben, h talán a városokat nőknek kellene átformálniuk, ahogy a saját otthonaikat is szervezeik: valószínűleg dugó is kevesebb lenne...

Emlékezetes keszthelyi kastélylátogatásunk

Borcsával - akkor még kenguruban (lelki szemeimmel látom, ahogy a mamamik szeme összeráncolódik) - a keszthelyi kastélyt barangoltuk be, és ahogy lenni szokott, eljött a csecsemő táplálás ideje. Akkoriban még szokatlan jelenség volt, h egy kismama a játszótéren túl is elmerészkedik porontyával, pláne meglepő lehetett, h magyar kismama magyar kastélyt, vagy bármely magyar múzeumot látogasson. "Korabeli" írásomra hivatkozva: a Nemzeti Múzeumban pl. piros színnel határozottan áthúzott babakocsi ábrája fogadta a bátor idegent, aki Petőfi nyomdokain felcipelte a nevezett járművet, majd szembesült azzal, h a ruhatárhoz viszont ismét lecipelheti - csigalépcsőn -, ha átjut a szigorú kordonon. Nyilván célszerűbb lett volna már a lépcső aljában jelezni, hogy oldalt van a "kerekes" bejárat, és a tiltó tábla mellé egy vendégcsalogató hordozott babás logót is illet volna mellékelni. Ez 2006-2007 idejéből való észrevételem, csak remélni tudom, h azóta fejlett európai módon fogadjuk vendégeinket a legnevezetesebb műemlékeinknél (is). Visszatérve Keszthelyre: az igényesen felújított kastélyban nem létesítettek "baba-mama mellékhelységet" a látogatók számára. (A -méltán-népszerű svéd bútoráruház időszakát éltük már ekkor, ezt fontosnak tartom hangsúlyozni.) Volt viszont egy lebilincselő, cigány-bazár hangulatot árasztó fizetős(!) wc rögtön a pénztár mellett. Páratlan tisztasága mellett szembeszökő volt a klasszikus csempével borított kórházi-zöld árnyalatú falon az ízlésesen sorakozó művirágzók sora. A tágas belépőben egy műszőrmével letakart, és hajdanvolt cuki plüssálatokkal zsúfolt plenkázó asztal, egy hűtőszekrény, valamint a wécésnéni decens, asztalterítővel és hímzett párnákkal díszített dolgozó-sarka fogadott. Gyors kifordulással az információs pultnak szegeztem tehát a kérdést, tudnának-e javasolni egy eldugott kis padot az ápolt parkban, ahol meghúzódhatnék csemetémmel egy meghitt táplálás erejéig. Az elképedt pénztárosnő mögött a szendvicsét fogyasztó biztonsági őr kész volt a gyors válasszal: "Hát üljön be egy wc-be, hölgyem!". Ránéztem, és felvilágosítottam arról a nyilvánvaló tényről, hogy valószínűleg ő sem szívesen fogyasztaná el az ebédjét egy wc helységben, ahogy én sem tenném ezt a gyermekemmel. A higiéniás kérdésekre nem tértem ki, és a már klasszikusnak számító Bunuel-jelenetről sem tartottam rögtönzött előadást, mivel vészesen közeledett az etetés ideje, és kezdő kismamaként akkoriban nagyon ügyeltem az ilyesmire. A belátó biztonságos őr kerített hát egy irodahelységet a számunkra, mely egy lehangoló függönnyel volt leválasztva a múzeumi boltocska területéről. Etetés közben volt időm átgondolni ismét a klasszikus magyar valóságot: túl szegények (?), de mindenképpen ostobák vagyunk ahoz, h igényes és átgondolt kvitelezésű közösségi treket hozzunk létre. Feltételezem, h ezesetben is "csak" a tervezőt spórolták ki a felújítási munkálatokból. A jó tervezőt.

2010. febr. 18.

A kiállítás visszhangja

népszabadság - fánkok és töltelékek - Valackay Gabriella (Azt hiszem, hogy ez az egyetlen olyan eddig megjelent cikk, aminek az írója valóban utánajárt a kiállításnak: a kapott információk, majd a helyszínen készített interjúk alapján írta meg a szöveget. Negyed oldal a népszabi oldalán - ennyi a mai magyar formatervezés méltatása - mondom én, miközben ráadásul az én munkámról jelent meg kép az újságban. Kiváncsi lennék a többiek véleményére.) Iparművészeti Múzeum (ebben a cikkben rosszul írták le a nevem és a munka címét is - a múzeum saját(!) honlapján -, majd innen átvéve a sztenderd információkat a további honlapokon is rosszul jelent meg a nevem) hellodesign.hu inspiral.hu kultura.hu prae.hu designtrend.hu egy sk cikk, felkérésre a divatrajz.hu-n egy rövid hír a divatmarketing oldalán (Bence fejével hírdetve a kiállítás - kifejtésre méltó illusztrációs eljárás a magyarországi divat és marketing kapcsán) blogok: designriporter krumplinyomda "mamac" tollából próba-babák hordozni jó "laverne"-től

2010. febr. 2.

...éééés nagy ugrással:



Meghívó a Moholy és a Kozma ösztöndíjasok beszámoló kiállítására az Iparművészeti Múzeumba, ahol sok érdekes tárgyiasult gondolat mellett megtekinthetők a Babycab babahordozó ruházati kollekció prototípusai is február 5-től március 21-ig. Megnyitó feb.4-én.
A blogot azért hoztam létre, hogy az előző és a mostani bejegyzés között történtekről írjak bővebben. Okulásul, beszámolásképp, kóstolónak a további nagyszabású Babycab terveim megvalósulása elé.