2010. jún. 2.

Formatervezési díj pályázat és pécsi babahordozós találkozó

Hangulatromboló előző bejegyzésem után gyorsan megjegyzem - nehogy szó érje a Babycab háza elejét -, hogy a program azért nem alszik: megpályáztam vele a Formatervezési díjat. Múlt héten tudtam meg, hogy bejutott a 2. fordulóra. Be kell vinni a szakmai zsűri elé a tárgyakat, ahol kiválasztják, mely tárgak alkalmasak a kiállításon való szereplésre, és hogy melyeke lesznek díjazva. 
Emellett készülődve az őszi hordozós találkozókra, szeretném teljesíteni a pécsi klub kívánságát, hogy vegyek részt az általuk szervezett divatbemutatón a Babycab ruházattal. Nagyon szívesen mennék, abban reménykedve, hogy nem pont akkor lesz a Formatervezési díj kiállítás az Iparművészeti Múzeumban, amin, reményeim szerint szerepelni fogok!
Így legyen!

off: okmányirodai kaland

nyűgös bejegyzésem előtt magyarázkodom, amiért elhanyagolom ezt a szépen indult kis blogot,  de ha olvasod, tán megérted, hogy a Babycab projekt most némileg háttérbe szorult a mindennapi teendők sűrűjében


múlt pénteki etűd:


Nagyon kijöttem a sodromból ma a 8. kerületi okmányirodában.
Egy szimpla lakcímbejelentés miatt, már harmadszor látogattam el hozzájuk (oly vendégszeretőek, és -marasztalóak is, természetesen)
Ezen a rövid héten (hétfő pünkösd volt) kedden tudtam elkezdeni szervezni az költözésünkkel kapcsolatos adminisztrációs vonzatokat, és ekkor derült ki, hogy az eljövendő lakhelyünk közeli elit oviban van 1 darab, azaz PONT egy hely, ahova beirathatom a gyermekem, ha még a héten lezongorázom a lakím bejelentést. Nem elég ugyanis ennek az óvodának az, hogy 8 kerületi lakosok vagyunk, neki életbevágóan fontos, hogy azon belül is PONT az ő körzetükbe legyen a gyermek bejelentve.
Telefonoztam tehát az okmányirodának (sokszor, persze, mert egy hívás kevés ahoz, hogy szóba is álljanak velem), valamint internetes szakoldalakat tanulmányozva próbáltam űrlapot, és további információkat szerezni a témában - hiába, szeretek jólértesült lenni! Azonban nem volt egyértelmű így sem, hogy milyen iratok szükségesek  FELTÉTLENÜL a bejelentkezéshez, ezért ráállítottam az édesanyámat (és az ő önkormányzati kapcsolatait) is az embert próbáló ügy felgönygyölítésére.
Miután kiderült, hogy a kitöltendő űrlap csakis az önkormányzaton szerezhető be, személyesen jelentem meg a hivatalban szerdán, vételezetem a szükséges mennyiséget a biztonsági őr jelenlétében, meginterjúvoltam őt is a további ügyintézési kötelezettségeimről, majd ellátogattam a szállásadónkhoz egy szignóra, és vissza. Helyrajzi szám hiányában azonban a bejelentkezésünk tárgytalan volt - gondoltam, sebaj, még két hosszú napom van az ügy lebonyolítására (többek közt azért is örültem, mert bizony előfordul, hogy számos más teendőm is akad azon túl, hogy az önkormányzaton töltöm a 15 hónapos gyermekemmel az időm).
A biztonsági őr is megnyugtatott, hogy csütörtökön amúgy is kevesebben vannak, kisgyerekkel inkább másnap jöjjek.
Csütörtökön ünnepi díszbe öltöztem az alkalomra, és újból ellátogattam az okmányirodába.
Ezúttal nem áztunk el (egész héten borús, és esik az idő), és alaposan felkészülve, immár az összes helyrajzi szám, irányítószám, és aláírások birtokában akadtam el az iroda ajtajában, ahol leeresztett rolók, lakatok és zárak, valamint egy fehér lapon nyomtatott szöveg jelezte számomra, hogy az ügyintézés technikai okok miatt szünetel, a megértésemet kérik. Igyekeztem megértő lenni, majd megvitattam a problémát az óvoda vezetésével is, aki biztosított a türelméről.
Mai napon magabiztosan vetettem bele magam az ügyintézésbe újfent, és mindössze egy órai várakozás után, boldogan huppantam le az ügyfelek számára kijelölt székbe, ahol jólértesültségem teljes tudatában ért a leforrázás, hogy én vagyok az a bizonyos ügyfél - ejtett erről pár szót a biztonságos őr - akivel húsz másodperc alatt végeznek a hivatalnokok.
A kitölötött űrlapokoról - kiskorú gyermek esetében - hiányzik az apa aláírása. 
Felháborodásomat tovább fokozva azt is közölték, hogy anyakönyvi okiratokért pedig sürgősen távozzak az otthonomba, mert ami törvényileg szabályozott az pédául ennek az okmánynak a szükségessége. (hol is lakik maga? az itt van a közelben. hamar visszaér vele.) Gyermekemre mutatva jeleztem, hogy a távolság éppoly kicsi valóban, mint a gyermekem, akivel az utat negyedszer járom meg egy csekély statisztikai ügy bonyolítása kapcsán.
Épphogy fel nem törő könnyeimen keresztül azt is közöltem, hogy itt üt meg helyben a guta, de ez valamiért nem hatotta meg egyik közalkalmazottat sem.
Úgyhogy most itthon ülök, és várom Péter, hogy írja alá.
Ha nem jön egy percen belül, aláhamisítom, de bizisten, és visszatérek a hivatalba - remélem, már várnak!

Ovit ismét hívhatom, hogy bocsánat, de ezen  a héten már biztosan nem tudom prezentálni a kívánt okiratokat. Hétfőig tartsanak ki. Remélem, hogy tényleg olyan hiper-szuper ez az ovi, hogy megérje az egy heti közigazgatási hercehurcát!

Ps:
2010.május 28. péntek, 15óra 36perc - (megközelítőleg) - a nap süt, szélcsend.
Jelentem: Bocrsa hivatalosan is a Vajda Péter utcai Katica óvoda tagja szeptembertől.
Bence vírusos akármiben betegeskedik enyhén (mert közben orvosnál is jártunk), és előjegyzésbe került a Katica bölcsőde várólistáján.
Pezsgőt bontok.