Emlékezetes keszthelyi kastélylátogatásunk

Borcsával - akkor még kenguruban (lelki szemeimmel látom, ahogy a mamamik szeme összeráncolódik) - a keszthelyi kastélyt barangoltuk be, és ahogy lenni szokott, eljött a csecsemő táplálás ideje. Akkoriban még szokatlan jelenség volt, h egy kismama a játszótéren túl is elmerészkedik porontyával, pláne meglepő lehetett, h magyar kismama magyar kastélyt, vagy bármely magyar múzeumot látogasson. "Korabeli" írásomra hivatkozva: a Nemzeti Múzeumban pl. piros színnel határozottan áthúzott babakocsi ábrája fogadta a bátor idegent, aki Petőfi nyomdokain felcipelte a nevezett járművet, majd szembesült azzal, h a ruhatárhoz viszont ismét lecipelheti - csigalépcsőn -, ha átjut a szigorú kordonon. Nyilván célszerűbb lett volna már a lépcső aljában jelezni, hogy oldalt van a "kerekes" bejárat, és a tiltó tábla mellé egy vendégcsalogató hordozott babás logót is illet volna mellékelni. Ez 2006-2007 idejéből való észrevételem, csak remélni tudom, h azóta fejlett európai módon fogadjuk vendégeinket a legnevezetesebb műemlékeinknél (is). Visszatérve Keszthelyre: az igényesen felújított kastélyban nem létesítettek "baba-mama mellékhelységet" a látogatók számára. (A -méltán-népszerű svéd bútoráruház időszakát éltük már ekkor, ezt fontosnak tartom hangsúlyozni.) Volt viszont egy lebilincselő, cigány-bazár hangulatot árasztó fizetős(!) wc rögtön a pénztár mellett. Páratlan tisztasága mellett szembeszökő volt a klasszikus csempével borított kórházi-zöld árnyalatú falon az ízlésesen sorakozó művirágzók sora. A tágas belépőben egy műszőrmével letakart, és hajdanvolt cuki plüssálatokkal zsúfolt plenkázó asztal, egy hűtőszekrény, valamint a wécésnéni decens, asztalterítővel és hímzett párnákkal díszített dolgozó-sarka fogadott. Gyors kifordulással az információs pultnak szegeztem tehát a kérdést, tudnának-e javasolni egy eldugott kis padot az ápolt parkban, ahol meghúzódhatnék csemetémmel egy meghitt táplálás erejéig. Az elképedt pénztárosnő mögött a szendvicsét fogyasztó biztonsági őr kész volt a gyors válasszal: "Hát üljön be egy wc-be, hölgyem!". Ránéztem, és felvilágosítottam arról a nyilvánvaló tényről, hogy valószínűleg ő sem szívesen fogyasztaná el az ebédjét egy wc helységben, ahogy én sem tenném ezt a gyermekemmel. A higiéniás kérdésekre nem tértem ki, és a már klasszikusnak számító Bunuel-jelenetről sem tartottam rögtönzött előadást, mivel vészesen közeledett az etetés ideje, és kezdő kismamaként akkoriban nagyon ügyeltem az ilyesmire. A belátó biztonságos őr kerített hát egy irodahelységet a számunkra, mely egy lehangoló függönnyel volt leválasztva a múzeumi boltocska területéről. Etetés közben volt időm átgondolni ismét a klasszikus magyar valóságot: túl szegények (?), de mindenképpen ostobák vagyunk ahoz, h igényes és átgondolt kvitelezésű közösségi treket hozzunk létre. Feltételezem, h ezesetben is "csak" a tervezőt spórolták ki a felújítási munkálatokból. A jó tervezőt.

Ha Rudolf trónörökös hordozott baba lett volna... gödöllői kastélytúránk 2.

Nagyon szeretem a barokk építészetet. Gyerekkorom óta izgalommal tölt el az egybenyíló díszes szobák sora, a falakba rejtett folyosók, és titkos átjárók, bújtatott lépcsőházak hangulata. Ezekeből szerencsére igazi ízelítőt kaphattunk a kastély csodálatosan felújított részeiben! Borcsa boldogan rohant teremről teremre, élvezettel nyitogatta a rejtekajtókat (mert azt is lehetett), és felfedezett egy falakba rejtett, bőrhuzattal komfortosított korabeli pottyantós toalettet.

A kastélyt átjárta a díszteremben felállított hatalmas karácsonyfa illata. Itt a túristáknak egy hungarikum számba menő "kiskarácsony-nagykarácsonyt" rögtönöztünk teljes átéléssel. A korhűen berendezett szobák, a súlyos textil kárpitok és a mély tónusú falak melegséget árasztottak. Utólag jöttem rá, hogy nem csupán ezért, hanem a sok, gondosan ápolt növény miatt is volt ennyire hangulatos a kastély.

További pozitív észrevételem, hogy a babával érkezőket baba-mama mellékhelység fogadta, amit keresgélni sem kellett. Igaz, ugyanez a toalett áll rendelkezésére a kerekes székkel érkezőknek is, de talán ők sem érzik sértőnek.

A tárlatokon bolyongva háti Bencém kevésbé értékelte Sisi rekonstruált ruhatárát, a réz ajtókilincsek viszont lázba hozták. Ahol lehetett, boldogan fogdosta őket. Ha Rudolf trónörökös is megtehette volna ezt kisgyermekként, tán nem ért volna olyan drámai véget az élete. (Rettenetes vasszigorral nevelték, az éjszakánkénti pisztolylövéssel eszközölt riasztó ébresztés volt tán még a legkegyesebb módszer.) Szoptatásról szó se lehetett, Zsófia nagyhercegnő felügyelete alatt, dajkák serege pátyolgatta az újszülöttet. Ebből az időszakból, a távolságtartó nevelési elvek hatására indul diadalútjára a babakocsi. A Babycab egyébként lehet, hogy elnyerte volna Erzsébet tetszését, fekete-fehér, ami állítólag az ifjú Felség kedvenc színösszeállítása volt. Az az 50 cm-es derék a fekete szín mögé rejtve még valószerűtlenebbé tette az alakját.

Erzsébet ruhatára királyi méltósággal időtálló, ám a korszak stílusjegyeit finoman érzékeltető diszkrét eleganciát sugall. Annak ellenére vált "divatikonná", hogy erre igénye lett volna. Kerülte a feltűnést, nem kedvelte a hivatalos ceremóniákat. Ugyanakkor tisztába volt előnyös megjelenésével, és erre sok figyelmet is fordított. Pirkadatkor kelt, h toalettje elkészüljön, jellegzetes "vonatfrizuráját"hosszú órákig fésülték, szigorú diétát tartott, és idős koráig edzette testét lovaglással, és a kor szokásaival ellentétes "fitnesz" edzésekkel.

Modern anyukaként a hordozott gyermekemmel kiválóan karban tudom tartani magam. Nincs rá módom, hogy tornaszobát rendeztessek be magamnak a lakosztályomban, ám elegáns háti hordozómmal remekül tudok hajlongani ruhateregetés közben, lovaglás helyett pedig rendszeresen szaladhatok Borcsa után, hogy zoknit húzhassak pucéran tapicskoló lábaira. A diétám is megoldott azáltal, hogy csak ritkán jutok kényelmesen elfogyasztott kiadós étkezéshez. Frizurámat kéthavonta ondoláltatom házi fodrásznőmmel, a napi dizájnt Bence kapszkodó kis ujjai és a kispárna alakítja korszerűvé. Nem panaszkodhatom.