Csinosodó antiszociális Kálvin tér

Már írtam arról, h miért is enyire aktuális a városi babahordozás kérdése, de még magam is meglepődök azon nap-mint-nap, h mennyire igazak a megállapításaim. A Kálvin tér csinosodik. Épül a metró, a vilamosmegálló fölé ívelt vasszerkezetes fedél készül, és az egyik aluljáró lépcsösora fölé is hasonló jellegű emelvényt szerkesztett a gondos tervezői szem. Igenám! A lépcsőkön azonban továbbra sem lehet babakocsival, sem kerekes székkel közlekedni. (Ahogy egyik közelmúltban felújított budapesti aluljáróban sem!) Fölöslegesen dühöngök, és aktivista sem vagyok, így nem járok utána, hogy ki tervezte, és főként, ki hagyta jóvá a felújítási munkálatokat. De átfutott az agyamon, h abból a pénzből, amiből a fémszerkezet íveit létrehozták - szerintem tökfölöslegesen: mert minek a lépcső fölé eső, nap vagy atomcsapás elhárító tetőszerkezetet emelni, ha az utcára érve megszűnik a további védelem? - az összes lépcső mellé rámpát építhettek volna valószínűleg. Jellemző, hogy egy férfi ismerősőmnek szemet is szúrt az új létesítmény, és méltató megjegyzést fűzött hozzá ahogy elsuhantunk mellette autóval. Megfordult hát a fejemben, h talán a városokat nőknek kellene átformálniuk, ahogy a saját otthonaikat is szervezeik: valószínűleg dugó is kevesebb lenne...

Emlékezetes keszthelyi kastélylátogatásunk

Borcsával - akkor még kenguruban (lelki szemeimmel látom, ahogy a mamamik szeme összeráncolódik) - a keszthelyi kastélyt barangoltuk be, és ahogy lenni szokott, eljött a csecsemő táplálás ideje. Akkoriban még szokatlan jelenség volt, h egy kismama a játszótéren túl is elmerészkedik porontyával, pláne meglepő lehetett, h magyar kismama magyar kastélyt, vagy bármely magyar múzeumot látogasson. "Korabeli" írásomra hivatkozva: a Nemzeti Múzeumban pl. piros színnel határozottan áthúzott babakocsi ábrája fogadta a bátor idegent, aki Petőfi nyomdokain felcipelte a nevezett járművet, majd szembesült azzal, h a ruhatárhoz viszont ismét lecipelheti - csigalépcsőn -, ha átjut a szigorú kordonon. Nyilván célszerűbb lett volna már a lépcső aljában jelezni, hogy oldalt van a "kerekes" bejárat, és a tiltó tábla mellé egy vendégcsalogató hordozott babás logót is illet volna mellékelni. Ez 2006-2007 idejéből való észrevételem, csak remélni tudom, h azóta fejlett európai módon fogadjuk vendégeinket a legnevezetesebb műemlékeinknél (is). Visszatérve Keszthelyre: az igényesen felújított kastélyban nem létesítettek "baba-mama mellékhelységet" a látogatók számára. (A -méltán-népszerű svéd bútoráruház időszakát éltük már ekkor, ezt fontosnak tartom hangsúlyozni.) Volt viszont egy lebilincselő, cigány-bazár hangulatot árasztó fizetős(!) wc rögtön a pénztár mellett. Páratlan tisztasága mellett szembeszökő volt a klasszikus csempével borított kórházi-zöld árnyalatú falon az ízlésesen sorakozó művirágzók sora. A tágas belépőben egy műszőrmével letakart, és hajdanvolt cuki plüssálatokkal zsúfolt plenkázó asztal, egy hűtőszekrény, valamint a wécésnéni decens, asztalterítővel és hímzett párnákkal díszített dolgozó-sarka fogadott. Gyors kifordulással az információs pultnak szegeztem tehát a kérdést, tudnának-e javasolni egy eldugott kis padot az ápolt parkban, ahol meghúzódhatnék csemetémmel egy meghitt táplálás erejéig. Az elképedt pénztárosnő mögött a szendvicsét fogyasztó biztonsági őr kész volt a gyors válasszal: "Hát üljön be egy wc-be, hölgyem!". Ránéztem, és felvilágosítottam arról a nyilvánvaló tényről, hogy valószínűleg ő sem szívesen fogyasztaná el az ebédjét egy wc helységben, ahogy én sem tenném ezt a gyermekemmel. A higiéniás kérdésekre nem tértem ki, és a már klasszikusnak számító Bunuel-jelenetről sem tartottam rögtönzött előadást, mivel vészesen közeledett az etetés ideje, és kezdő kismamaként akkoriban nagyon ügyeltem az ilyesmire. A belátó biztonságos őr kerített hát egy irodahelységet a számunkra, mely egy lehangoló függönnyel volt leválasztva a múzeumi boltocska területéről. Etetés közben volt időm átgondolni ismét a klasszikus magyar valóságot: túl szegények (?), de mindenképpen ostobák vagyunk ahoz, h igényes és átgondolt kvitelezésű közösségi treket hozzunk létre. Feltételezem, h ezesetben is "csak" a tervezőt spórolták ki a felújítási munkálatokból. A jó tervezőt.

A kiállítás visszhangja

népszabadság - fánkok és töltelékek - Valackay Gabriella (Azt hiszem, hogy ez az egyetlen olyan eddig megjelent cikk, aminek az írója valóban utánajárt a kiállításnak: a kapott információk, majd a helyszínen készített interjúk alapján írta meg a szöveget. Negyed oldal a népszabi oldalán - ennyi a mai magyar formatervezés méltatása - mondom én, miközben ráadásul az én munkámról jelent meg kép az újságban. Kiváncsi lennék a többiek véleményére.) Iparművészeti Múzeum (ebben a cikkben rosszul írták le a nevem és a munka címét is - a múzeum saját(!) honlapján -, majd innen átvéve a sztenderd információkat a további honlapokon is rosszul jelent meg a nevem) hellodesign.hu inspiral.hu kultura.hu prae.hu designtrend.hu egy sk cikk, felkérésre a divatrajz.hu-n egy rövid hír a divatmarketing oldalán (Bence fejével hírdetve a kiállítás - kifejtésre méltó illusztrációs eljárás a magyarországi divat és marketing kapcsán) blogok: designriporter krumplinyomda "mamac" tollából próba-babák hordozni jó "laverne"-től

...éééés nagy ugrással:

Meghívó a Moholy és a Kozma ösztöndíjasok beszámoló kiállítására az Iparművészeti Múzeumba, ahol sok érdekes tárgyiasult gondolat mellett megtekinthetők a Babycab babahordozó ruházati kollekció prototípusai is február 5-től március 21-ig. Megnyitó feb.4-én.

A blogot azért hoztam létre, hogy az előző és a mostani bejegyzés között történtekről írjak bővebben. Okulásul, beszámolásképp, kóstolónak a további nagyszabású Babycab terveim megvalósulása elé.

Első vázlatok 2009 február

Nagyvárosi nomád anya - a kezdet

Az ismét felfedezett és újításokat is hozó babahordozás újfajta életmódot, ezzel együtt az öltözködés változását is előidézte. A szociológusok által „nagyvárosi nomád”-nak nevezett ifjúsághoz hasonlóan a városi anya is a testén hordozza saját, és gyermeke teljes öltözetét, valamint a szükséges baba-mama kellékeket. A korszerű, modern anya gyermekét magán hordozva új alakot ölt. Ezzel együtt azonban nem kívánja elhagyni nőiessége jellemzőit, melynek része a csinos, önkifejező, ugyanakkor kényelmes és praktikus öltözködés.

Három évvel ezelőtt kenguruban, és hordozókendőbe kötve, elöl horoztam Borát. Direkt ezért vásároltam egy nagyméretű sídzsekit, hogy védjem a kis csomagom. A nyakamban lévő sállal takartam a fejét esőben, vagy ha havazott. Hasonló helyzetben láttam kismamákat, akik a kabáton kívülre kötözve hordozták magukon overálos gyermeküket. Egyik sem tűnt kényelmes megoldásnak.

A feladat adott volt: olyan kabátot kellene készítenem, mely képes magába foglalni a hordozó eszközt is. Egy praktikus megoldás, külön kapucnival a baba és a mama számára. Könnyen fölvehető, biztonságos, és nem utolsósorban elegánsabb viselet, mint a kabát fölé kötözött kendő. Elhatároztam, hogy megkísérlem egy olyan hordozó-öltözék létrehozását, amely megfelelő kényelmet és biztonságot nyújt a babának, ugyanakkor csinos, és komfortos viselet a mama számára. A kollekció praktikumát azzal is fokozni szerettem volna, hogy babahordozás nélkül is „öltöztessen”. Például lekapcsolható alkatrészt alkalmazok a babacipeléshez (zipzáras, vagy tépőzáras, patentoló illesztések), vagy olyan megoldást keresek, mely a bébi nélkül egyfajta plusz eleganciát, esetleg extrémitást kölcsönöz a viseletnek (pl. kámzsa, sálgallér, széles övsál).

Az ötletemmel sikerrel megpályáztam a Moholy-Nagy László formatervezési ösztöndíjat, aminek a segítségével közel egy év állt a rendelkezésemre, hogy kialakítsam a saját hordozó ruházati kollekciómat.
A kollekció tervezésekor olyan városi, modern anya-típus járt a fejemben, aki gyermekével is aktív életmódot folytat. A kicsi igényeihez és szükségleteihez természetesen alkalmazkodva saját igényeit sem szorítja a háttérbe teljesen. Babahordozás közben felszabadulnak a kezek, a mama mégis testközelben érezheti a szeretett lényt, és könnyen közlekedhet a városban, tevékenyen élheti a hétköznapokat. Bizonyos szempontból megkönnyíti a gyermekkel való közös életet. Ehhez az új, szimbiotikus életformához szeretnék egy olyan kollekciót kialakítani, mellyel a gyermekét hordozó anya megtarthatja nőies, igényes öltözködési szokásait.

Ha Rudolf trónörökös hordozott baba lett volna... gödöllői kastélytúránk 2.

Nagyon szeretem a barokk építészetet. Gyerekkorom óta izgalommal tölt el az egybenyíló díszes szobák sora, a falakba rejtett folyosók, és titkos átjárók, bújtatott lépcsőházak hangulata. Ezekeből szerencsére igazi ízelítőt kaphattunk a kastély csodálatosan felújított részeiben! Borcsa boldogan rohant teremről teremre, élvezettel nyitogatta a rejtekajtókat (mert azt is lehetett), és felfedezett egy falakba rejtett, bőrhuzattal komfortosított korabeli pottyantós toalettet.

A kastélyt átjárta a díszteremben felállított hatalmas karácsonyfa illata. Itt a túristáknak egy hungarikum számba menő "kiskarácsony-nagykarácsonyt" rögtönöztünk teljes átéléssel. A korhűen berendezett szobák, a súlyos textil kárpitok és a mély tónusú falak melegséget árasztottak. Utólag jöttem rá, hogy nem csupán ezért, hanem a sok, gondosan ápolt növény miatt is volt ennyire hangulatos a kastély.

További pozitív észrevételem, hogy a babával érkezőket baba-mama mellékhelység fogadta, amit keresgélni sem kellett. Igaz, ugyanez a toalett áll rendelkezésére a kerekes székkel érkezőknek is, de talán ők sem érzik sértőnek.

A tárlatokon bolyongva háti Bencém kevésbé értékelte Sisi rekonstruált ruhatárát, a réz ajtókilincsek viszont lázba hozták. Ahol lehetett, boldogan fogdosta őket. Ha Rudolf trónörökös is megtehette volna ezt kisgyermekként, tán nem ért volna olyan drámai véget az élete. (Rettenetes vasszigorral nevelték, az éjszakánkénti pisztolylövéssel eszközölt riasztó ébresztés volt tán még a legkegyesebb módszer.) Szoptatásról szó se lehetett, Zsófia nagyhercegnő felügyelete alatt, dajkák serege pátyolgatta az újszülöttet. Ebből az időszakból, a távolságtartó nevelési elvek hatására indul diadalútjára a babakocsi. A Babycab egyébként lehet, hogy elnyerte volna Erzsébet tetszését, fekete-fehér, ami állítólag az ifjú Felség kedvenc színösszeállítása volt. Az az 50 cm-es derék a fekete szín mögé rejtve még valószerűtlenebbé tette az alakját.

Erzsébet ruhatára királyi méltósággal időtálló, ám a korszak stílusjegyeit finoman érzékeltető diszkrét eleganciát sugall. Annak ellenére vált "divatikonná", hogy erre igénye lett volna. Kerülte a feltűnést, nem kedvelte a hivatalos ceremóniákat. Ugyanakkor tisztába volt előnyös megjelenésével, és erre sok figyelmet is fordított. Pirkadatkor kelt, h toalettje elkészüljön, jellegzetes "vonatfrizuráját"hosszú órákig fésülték, szigorú diétát tartott, és idős koráig edzette testét lovaglással, és a kor szokásaival ellentétes "fitnesz" edzésekkel.

Modern anyukaként a hordozott gyermekemmel kiválóan karban tudom tartani magam. Nincs rá módom, hogy tornaszobát rendeztessek be magamnak a lakosztályomban, ám elegáns háti hordozómmal remekül tudok hajlongani ruhateregetés közben, lovaglás helyett pedig rendszeresen szaladhatok Borcsa után, hogy zoknit húzhassak pucéran tapicskoló lábaira. A diétám is megoldott azáltal, hogy csak ritkán jutok kényelmesen elfogyasztott kiadós étkezéshez. Frizurámat kéthavonta ondoláltatom házi fodrásznőmmel, a napi dizájnt Bence kapszkodó kis ujjai és a kispárna alakítja korszerűvé. Nem panaszkodhatom.