2010. jún. 2.

Formatervezési díj pályázat és pécsi babahordozós találkozó

Hangulatromboló előző bejegyzésem után gyorsan megjegyzem - nehogy szó érje a Babycab háza elejét -, hogy a program azért nem alszik: megpályáztam vele a Formatervezési díjat. Múlt héten tudtam meg, hogy bejutott a 2. fordulóra. Be kell vinni a szakmai zsűri elé a tárgyakat, ahol kiválasztják, mely tárgak alkalmasak a kiállításon való szereplésre, és hogy melyeke lesznek díjazva. 
Emellett készülődve az őszi hordozós találkozókra, szeretném teljesíteni a pécsi klub kívánságát, hogy vegyek részt az általuk szervezett divatbemutatón a Babycab ruházattal. Nagyon szívesen mennék, abban reménykedve, hogy nem pont akkor lesz a Formatervezési díj kiállítás az Iparművészeti Múzeumban, amin, reményeim szerint szerepelni fogok!
Így legyen!

off: okmányirodai kaland

nyűgös bejegyzésem előtt magyarázkodom, amiért elhanyagolom ezt a szépen indult kis blogot,  de ha olvasod, tán megérted, hogy a Babycab projekt most némileg háttérbe szorult a mindennapi teendők sűrűjében


múlt pénteki etűd:


Nagyon kijöttem a sodromból ma a 8. kerületi okmányirodában.
Egy szimpla lakcímbejelentés miatt, már harmadszor látogattam el hozzájuk (oly vendégszeretőek, és -marasztalóak is, természetesen)
Ezen a rövid héten (hétfő pünkösd volt) kedden tudtam elkezdeni szervezni az költözésünkkel kapcsolatos adminisztrációs vonzatokat, és ekkor derült ki, hogy az eljövendő lakhelyünk közeli elit oviban van 1 darab, azaz PONT egy hely, ahova beirathatom a gyermekem, ha még a héten lezongorázom a lakím bejelentést. Nem elég ugyanis ennek az óvodának az, hogy 8 kerületi lakosok vagyunk, neki életbevágóan fontos, hogy azon belül is PONT az ő körzetükbe legyen a gyermek bejelentve.
Telefonoztam tehát az okmányirodának (sokszor, persze, mert egy hívás kevés ahoz, hogy szóba is álljanak velem), valamint internetes szakoldalakat tanulmányozva próbáltam űrlapot, és további információkat szerezni a témában - hiába, szeretek jólértesült lenni! Azonban nem volt egyértelmű így sem, hogy milyen iratok szükségesek  FELTÉTLENÜL a bejelentkezéshez, ezért ráállítottam az édesanyámat (és az ő önkormányzati kapcsolatait) is az embert próbáló ügy felgönygyölítésére.
Miután kiderült, hogy a kitöltendő űrlap csakis az önkormányzaton szerezhető be, személyesen jelentem meg a hivatalban szerdán, vételezetem a szükséges mennyiséget a biztonsági őr jelenlétében, meginterjúvoltam őt is a további ügyintézési kötelezettségeimről, majd ellátogattam a szállásadónkhoz egy szignóra, és vissza. Helyrajzi szám hiányában azonban a bejelentkezésünk tárgytalan volt - gondoltam, sebaj, még két hosszú napom van az ügy lebonyolítására (többek közt azért is örültem, mert bizony előfordul, hogy számos más teendőm is akad azon túl, hogy az önkormányzaton töltöm a 15 hónapos gyermekemmel az időm).
A biztonsági őr is megnyugtatott, hogy csütörtökön amúgy is kevesebben vannak, kisgyerekkel inkább másnap jöjjek.
Csütörtökön ünnepi díszbe öltöztem az alkalomra, és újból ellátogattam az okmányirodába.
Ezúttal nem áztunk el (egész héten borús, és esik az idő), és alaposan felkészülve, immár az összes helyrajzi szám, irányítószám, és aláírások birtokában akadtam el az iroda ajtajában, ahol leeresztett rolók, lakatok és zárak, valamint egy fehér lapon nyomtatott szöveg jelezte számomra, hogy az ügyintézés technikai okok miatt szünetel, a megértésemet kérik. Igyekeztem megértő lenni, majd megvitattam a problémát az óvoda vezetésével is, aki biztosított a türelméről.
Mai napon magabiztosan vetettem bele magam az ügyintézésbe újfent, és mindössze egy órai várakozás után, boldogan huppantam le az ügyfelek számára kijelölt székbe, ahol jólértesültségem teljes tudatában ért a leforrázás, hogy én vagyok az a bizonyos ügyfél - ejtett erről pár szót a biztonságos őr - akivel húsz másodperc alatt végeznek a hivatalnokok.
A kitölötött űrlapokoról - kiskorú gyermek esetében - hiányzik az apa aláírása. 
Felháborodásomat tovább fokozva azt is közölték, hogy anyakönyvi okiratokért pedig sürgősen távozzak az otthonomba, mert ami törvényileg szabályozott az pédául ennek az okmánynak a szükségessége. (hol is lakik maga? az itt van a közelben. hamar visszaér vele.) Gyermekemre mutatva jeleztem, hogy a távolság éppoly kicsi valóban, mint a gyermekem, akivel az utat negyedszer járom meg egy csekély statisztikai ügy bonyolítása kapcsán.
Épphogy fel nem törő könnyeimen keresztül azt is közöltem, hogy itt üt meg helyben a guta, de ez valamiért nem hatotta meg egyik közalkalmazottat sem.
Úgyhogy most itthon ülök, és várom Péter, hogy írja alá.
Ha nem jön egy percen belül, aláhamisítom, de bizisten, és visszatérek a hivatalba - remélem, már várnak!

Ovit ismét hívhatom, hogy bocsánat, de ezen  a héten már biztosan nem tudom prezentálni a kívánt okiratokat. Hétfőig tartsanak ki. Remélem, hogy tényleg olyan hiper-szuper ez az ovi, hogy megérje az egy heti közigazgatási hercehurcát!

Ps:
2010.május 28. péntek, 15óra 36perc - (megközelítőleg) - a nap süt, szélcsend.
Jelentem: Bocrsa hivatalosan is a Vajda Péter utcai Katica óvoda tagja szeptembertől.
Bence vírusos akármiben betegeskedik enyhén (mert közben orvosnál is jártunk), és előjegyzésbe került a Katica bölcsőde várólistáján.
Pezsgőt bontok. 

2010. márc. 31.

Babycab a rádióban

Mészáros Anikó (babahordozási tanácsadó, hordozókendő tanfolyamvezető) interjúja a muzsikus rádióban.
Hallgasd meg a teljes interjút: kattints ide!  *

Anikó korábbi cikkei a Moholy kiállításról és a Babycabről olvashatóak a hordoznijo.hu oldalain.
A rádió-interjút megelőző kérdéseire adott válaszaim:
Hordozni jó: Mekkora gyermek hordozására alkalmas az általad tervezett hordozóeszköz?
Babycab: Kb. 10 kilóig tesztelt a mintadarab – mivel ekkora jelenleg a kisebbik gyermekem – de reményeim szerint 15 kilóig is alkalmas rövid távú hordozásra.
Hj: Beválik-e csípőn hordozásnál?
B: Vannak ennél jobb, és egyszerűbb megoldások a csípőn hordozásra, ez a hordozó erre nem alkalmas, bár elképzelhető, h egy leleményes kismama addig igazgatja a pántokat, hogy be tudja állítani magának. A poncsó forgatható, így bármely pozícióban hordozott babával fölvehető, a kabát pedig egy előre és hátra cipzározható hordozó-betéttel variálható.
Hj: Ezek szerint a kabát más hordozó eszközzel is használható, nem csupán azzal, ami jelenleg belecipzározva látható a kiállításon?
B: Igen, igyekeztem úgy megtervezni a hosszú kabátot, hogy bármilyen hordozó eszközzel használható legyen, sőt, várandós betétet is terveztem hozzá. Így lesz “három az egyben kabát”, ami baba nélkül is fölvehető, hiszen akadnak azért olyan pillanatok – legalábbis minden kismamának kívánom -, amikor ki kell kapcsolódni egy kicsit, és elmenni a férjünkkel egy téli randevúra.
Hj: Mikor vásárolhatnak belőle az érdeklődők?
B: A következő őszi-téli szezonra remélhetőleg kijön egy megfizethető széria, ennek a legmegfelelőbb módját keressük jelenleg.
Hj: Milyen színekben tervezed még az előállítását?
B: Egy kisszériás magyar termék esetében ez sajnos egyelőre a kereskedelemben fellelhető alapanyagok függvénye, de szívem szerint lenne egy padlizsán színű darab is a kollekcióban. Fekete, vagy valamilyen disztingvált, klasszikus szín biztos készül majd, és szerintem hasznos lenne egy oliv, vagy katonazöld is – ez trendszín lesz ismét.
Hj: Mik a további terveid?
B: Szeretném bővíteni a kollekciót további hasznos termékekkel, táskákkal, gyerekruházattal, olyan apróságokkal, amik megkönnyítik a hordozós mindennapokat, és amik nem csak hasznosak, hanem szépek is.

*az interjú közzétételéért millió köszönet Doszinak!

2010. febr. 20.

Csinosodó antiszociális Kálvin tér

Már írtam arról, h miért is enyire aktuális a városi babahordozás kérdése, de még magam is meglepődök azon nap-mint-nap, h mennyire igazak a megállapításaim. A Kálvin tér csinosodik. Épül a metró, a vilamosmegálló fölé ívelt vasszerkezetes fedél készül, és az egyik aluljáró lépcsösora fölé is hasonló jellegű emelvényt szerkesztett a gondos tervezői szem. Igenám! A lépcsőkön azonban továbbra sem lehet babakocsival, sem kerekes székkel közlekedni. (Ahogy egyik közelmúltban felújított budapesti aluljáróban sem!) Fölöslegesen dühöngök, és aktivista sem vagyok, így nem járok utána, hogy ki tervezte, és főként, ki hagyta jóvá a felújítási munkálatokat. De átfutott az agyamon, h abból a pénzből, amiből a fémszerkezet íveit létrehozták - szerintem tökfölöslegesen: mert minek a lépcső fölé eső, nap vagy atomcsapás elhárító tetőszerkezetet emelni, ha az utcára érve megszűnik a további védelem? - az összes lépcső mellé rámpát építhettek volna valószínűleg. Jellemző, hogy egy férfi ismerősőmnek szemet is szúrt az új létesítmény, és méltató megjegyzést fűzött hozzá ahogy elsuhantunk mellette autóval. Megfordult hát a fejemben, h talán a városokat nőknek kellene átformálniuk, ahogy a saját otthonaikat is szervezeik: valószínűleg dugó is kevesebb lenne...

Emlékezetes keszthelyi kastélylátogatásunk

Borcsával - akkor még kenguruban (lelki szemeimmel látom, ahogy a mamamik szeme összeráncolódik) - a keszthelyi kastélyt barangoltuk be, és ahogy lenni szokott, eljött a csecsemő táplálás ideje. Akkoriban még szokatlan jelenség volt, h egy kismama a játszótéren túl is elmerészkedik porontyával, pláne meglepő lehetett, h magyar kismama magyar kastélyt, vagy bármely magyar múzeumot látogasson. "Korabeli" írásomra hivatkozva: a Nemzeti Múzeumban pl. piros színnel határozottan áthúzott babakocsi ábrája fogadta a bátor idegent, aki Petőfi nyomdokain felcipelte a nevezett járművet, majd szembesült azzal, h a ruhatárhoz viszont ismét lecipelheti - csigalépcsőn -, ha átjut a szigorú kordonon. Nyilván célszerűbb lett volna már a lépcső aljában jelezni, hogy oldalt van a "kerekes" bejárat, és a tiltó tábla mellé egy vendégcsalogató hordozott babás logót is illet volna mellékelni. Ez 2006-2007 idejéből való észrevételem, csak remélni tudom, h azóta fejlett európai módon fogadjuk vendégeinket a legnevezetesebb műemlékeinknél (is). Visszatérve Keszthelyre: az igényesen felújított kastélyban nem létesítettek "baba-mama mellékhelységet" a látogatók számára. (A -méltán-népszerű svéd bútoráruház időszakát éltük már ekkor, ezt fontosnak tartom hangsúlyozni.) Volt viszont egy lebilincselő, cigány-bazár hangulatot árasztó fizetős(!) wc rögtön a pénztár mellett. Páratlan tisztasága mellett szembeszökő volt a klasszikus csempével borított kórházi-zöld árnyalatú falon az ízlésesen sorakozó művirágzók sora. A tágas belépőben egy műszőrmével letakart, és hajdanvolt cuki plüssálatokkal zsúfolt plenkázó asztal, egy hűtőszekrény, valamint a wécésnéni decens, asztalterítővel és hímzett párnákkal díszített dolgozó-sarka fogadott. Gyors kifordulással az információs pultnak szegeztem tehát a kérdést, tudnának-e javasolni egy eldugott kis padot az ápolt parkban, ahol meghúzódhatnék csemetémmel egy meghitt táplálás erejéig. Az elképedt pénztárosnő mögött a szendvicsét fogyasztó biztonsági őr kész volt a gyors válasszal: "Hát üljön be egy wc-be, hölgyem!". Ránéztem, és felvilágosítottam arról a nyilvánvaló tényről, hogy valószínűleg ő sem szívesen fogyasztaná el az ebédjét egy wc helységben, ahogy én sem tenném ezt a gyermekemmel. A higiéniás kérdésekre nem tértem ki, és a már klasszikusnak számító Bunuel-jelenetről sem tartottam rögtönzött előadást, mivel vészesen közeledett az etetés ideje, és kezdő kismamaként akkoriban nagyon ügyeltem az ilyesmire. A belátó biztonságos őr kerített hát egy irodahelységet a számunkra, mely egy lehangoló függönnyel volt leválasztva a múzeumi boltocska területéről. Etetés közben volt időm átgondolni ismét a klasszikus magyar valóságot: túl szegények (?), de mindenképpen ostobák vagyunk ahoz, h igényes és átgondolt kvitelezésű közösségi treket hozzunk létre. Feltételezem, h ezesetben is "csak" a tervezőt spórolták ki a felújítási munkálatokból. A jó tervezőt.

2010. febr. 18.

A kiállítás visszhangja

népszabadság - fánkok és töltelékek - Valackay Gabriella (Azt hiszem, hogy ez az egyetlen olyan eddig megjelent cikk, aminek az írója valóban utánajárt a kiállításnak: a kapott információk, majd a helyszínen készített interjúk alapján írta meg a szöveget. Negyed oldal a népszabi oldalán - ennyi a mai magyar formatervezés méltatása - mondom én, miközben ráadásul az én munkámról jelent meg kép az újságban. Kiváncsi lennék a többiek véleményére.) Iparművészeti Múzeum (ebben a cikkben rosszul írták le a nevem és a munka címét is - a múzeum saját(!) honlapján -, majd innen átvéve a sztenderd információkat a további honlapokon is rosszul jelent meg a nevem) hellodesign.hu inspiral.hu kultura.hu prae.hu designtrend.hu egy sk cikk, felkérésre a divatrajz.hu-n egy rövid hír a divatmarketing oldalán (Bence fejével hírdetve a kiállítás - kifejtésre méltó illusztrációs eljárás a magyarországi divat és marketing kapcsán) blogok: designriporter krumplinyomda "mamac" tollából próba-babák hordozni jó "laverne"-től

2010. febr. 2.

...éééés nagy ugrással:



Meghívó a Moholy és a Kozma ösztöndíjasok beszámoló kiállítására az Iparművészeti Múzeumba, ahol sok érdekes tárgyiasult gondolat mellett megtekinthetők a Babycab babahordozó ruházati kollekció prototípusai is február 5-től március 21-ig. Megnyitó feb.4-én.
A blogot azért hoztam létre, hogy az előző és a mostani bejegyzés között történtekről írjak bővebben. Okulásul, beszámolásképp, kóstolónak a további nagyszabású Babycab terveim megvalósulása elé.