Babycab

Öko - bio: hordozz, és hasznosíts újra!

2011-11-29T09:01:00.000+01:00

Ezen a télen is otthon hagyhatod a babakocsit, ha átalakítod a régi télikabátodat hordozóssá. Ez a kabát például elöl-hátul is bővíthető egy becipzározható betéttel. Dupla vastagságú polárból szabtam a betétet, és ugyanolyan hosszú cipzárt varrtam bele, mint a kabát elejébe és hátába. Hátul T alakban nyitottam meg a kabátot. A kapucnit is eltávolítottam, gallér lett a helyén, a maradékból pedig a hordozó betétre rögzíthető kapucni a kicsinek.

KREATIMM - Design elvitelre

2011-09-27T13:54:00.000+02:00

Babycab etetőszékek a készítőtől vásárolhatóak október 2-án, vasárnap 10-18 óráig nyitva tartó Kreatimm vásáron, az Iparművészeti Múzeumban, a Design hét keretében!

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Bővebb infók:

facebook

IMM honlap

Babycab - babahordozó poncsó

2011-09-08T10:44:00.001+02:00

A Babycab babahordozó poncsó a legjobb választás az őszi - tavaszi hordozáshoz, vagy akár a hűvösebb nyári napokra. Bélelve, vagy vastag polár-anyagból téli viseletnek ajánlom. Szintén kivehető betéttel készítem el, így baba nélkül, hétköznapi viseletnek is megfelelő, de már a várandós időszakban is hordható!
Ha szeretnél hasonlót magadnak, vagy ha megvan hozzá az anyag, de nincs aki elkészítse, keress bátran!

by.babycab kukac gmail pont com

devaizsofia kukac gmail pont com

Levegőben lóg az új kollekció

2011-09-01T12:24:00.001+02:00

Friss levegőn száradnak az új anyagok:
http://www.facebook.com/media/set/?set=a.265304146821634.69124.206933939325322&type=1

friss zöld ropogós

2011-05-25T13:05:00.002+02:00

A Meskán éppen elkelt Babycab etetőszék:

Babycab.meska.hu

Babycab életképek

2011-04-16T10:21:00.000+02:00

Babycab etetőszék használat előtt, és használat közben készült fotót kaptunk egy kedves nagymamától. Köszönjük! Láthatóan sokkal könnyebben etethető így Miki, az egész család örömére!

KREATIMM VÁSÁR

2011-03-18T12:43:00.002+01:00

A Babycab babahordozó ruházat és Babycab textil etetőszék kollekció jelen lesz a

KREATIMM vásáron

sok érdekes, különleges, egyedi alkotás mellett.

2011. április 3. vasárnap,Iparművészeti Múzeum.

A vásár a Moholy és Kozma ösztöndíjasok kiállításának zárórendezvénye, érdemes megtekinteni!

A belépés ingyenes.

Egyedi textil etetőszékek

2011-01-27T08:46:00.008+01:00

Pöttyös manócskás - Zsófinak:

Retro pöttyös - Sequoianak:

Manócskák hóesésben - Marcinak:

Eneka kérésére g i t á r mintás szék Ezrának:

További információk, egyedi rendelések:
egyedi etetőszékek
by.babycab@gmail.com

A Babycab textil etetőszékek megvásárolhatóak:

MESKA BOLT

Textil etetőszék kollekció - Karácsonyi ajándékkísérővel

2010-12-11T15:03:00.016+01:00

Elkészült néhány különleges színösszeállítású, egyedi textil etetőszék. Praktikus kis zsákban tárolva a legkisebb női táskába is belefér. Nincs váratlan helyzet: az ünnep időszakában, utazáskor, rokonlátogatás idején különösen nagy segítségünkre lehet a gyermekünk etetésénél. Szinte bármelyik székre könnyen ráhúzható, hátul, az övbújtatón átfűzött kötőpánt tartja biztonságosan izgő-mozgó gyermekünket.
Mindegyik szék két színoldalú, ízlés szerint forgatható.

ZSÁKOK BABYCAB ETETŐSZÉKEKHEZ, KARÁCSONYI AJÁNDÉKKÍSÉRŐVEL

CSÍKOS SZÍVECSKÉS

CSÍKOS EPERES

PINK ANGYALKÁS

PÚDERSZÍN MÉHECSKÉS

CSOKIS CSÍKOS

VAGÁNY FIÚS CAMUFLAGE

A kollekció további darabjainak képeivel jövünk hamarosan...

A termékek megvásárolhatóak a:

a meska bolt -ban

Bővebb információ a by.babycab@gmail levelezési címen kérhető.

Borcsával beszélgetünk

2010-12-05T22:03:00.004+01:00

Borcsa: "Anya, mikor leszek felnőtt?"
Én (......??? őőő.......) hirtelen ötlettel: "Majd ha nem akarsz már játszani a maciddal."
B: "És akkor nézhetem alvásban a tévét?"
Én (roppant okosan): "Nem hiszem, mert amikor alszunk akkor nincs nyitva a szemünk. Mit szeretnél nézni a tévében?"
B: " Hát az embereket."
Én: "Ha felnőtt leszel, nézheted a tévét."
B: "És nyomkodhatom a gépen a gombokat?"
Én: "Milyen gépen?"
B: "Hát a fekete betűs gombokat."
Zs: "Igen, nyomkodhatod."
B (kijelentő módban): "És akkor nézhetem alvásban a tévét."

Borcsa hergeli Bencét.
Apa: "Vigyázz, mert begurul a Bence!"
Borcsa: "Hova?"

Bence felébred, és sír a kiságyban. Borcsa szalad Apához:
"Apa vedd ki Bencut! Olyan szomorú! Úgy sír: nem lát a szemével."

Borcsával a várandósságról beszélgetünk.
B: "...én szerettem volna, ha ketten vagyunk a pocakodban! És amikor bent voltam, láttam a véredet!" -bólogat komolyan.

Textil etetőszék

2010-11-23T15:18:00.016+01:00

Babycab etetőszék a MESKA boltban

Megtettem az első lépéseket a "babycab seat" útjára bocsátására.

A név egyelőre munkanév, és a babycab márka alatt fut, (ha már ezzel indítottam el a kabátokat, és a fórumokon is így szerepelek). Gyakorlatilag a mamamik nevezik így a mobil etetőszékem - és bár létezik egy folyamatosan bővülő ötlet lista, - az ideális név még nem született meg.

Az első szék egy kép alapján, Borcsa bölcsődei gondozó nénije kérésére készült, aki ebben kívánta az összesereglő unokáinak egy részét az étkezőasztal köré sorolni. "Olyan ügyes az anyuka, ilyet is biztosan tud csinálni." Hát csináltam, persze!

Aztán magunknak is, aztán barátoknak, és ismerősöknek, folyamatosan javítva, okosítva a prototípust.

Hónapok óta gondolkodom a sorozatgyártás lehetőségein. Táskatervező barátnőm váratlanul felajánlotta, h segítene az árusításában... Tényleg váratlan, de lelkesítő a gondolat. A hatására holnap indulok alapanyagot, kellékeket keresni, és megbeszéltem egy találkozót a közeli varrósuli egyik tanárával, aki már korábban is sokat segített. Bébiszitter is mozgósítva.

Archív anyagra bukkantam a Moholy - Kozma kiállítás kapcsán

2010-11-23T14:02:00.000+01:00

Előszó:
Az alábbi bejegyzést megint hónapokra jegeltem, mert ne tudtam eldönteni, h közzétegyem-e vagy sem. Röviden azért, mert a hiúságomat tükrözi: részben a méltatlannak ítélt Design kiállítás kapcsán, részben pedig egy méltató cikk részletének közlésével.
(Utóbbit kissé túlzónak érzem, sőt, mai szemmel már átértékelődött bennem sok minden a munkám kapcsán. Erről is lesz szó a későbbiekben.)

Archív anyagra bukkantam a Moholy - Kozma kiállítás kapcsán, több mint fél évvel a kiállítás, és egy nappal a 2010-es Magyar Formatervezési Díj kiállítás bezárása után. Visszafogott felindultsággal írom ezt a cikkelyt, melynek a végén idézek a korábbi kiállításról - a babycab-ről - szóló sorokból.

Utóbbi kiállítás szervezéséről, előkészületeiről nem tudok jó hangulatban írni. Amilyen flottul és olajozottan telt a moholy-s év és a záró-kiállítás rendezése, annak épp az ellenkezőjét tudnám részletezni a design kiállítás kapcsán, aminek a csúcspontján a megnyitó napja előtt a beöltöztetett babám kidőlt az installációból. Átgondolatlan volt a belsőépítész iroda tervei alapján készült enteriőr - fogalmazom meg óvatosan.
A megnyitót nem láttam. Az alábbi - komolytalan hangvételű - videóra Coolasa hívta fel a figyelmem:
http://index.hu/video/?s=tag:magyar_formatervez%C3%A9s_d%C3%ADj
A zárás előtti napon beugorva, egy rendetlen, rendszertelen kiállítási anyagot láttam. Kevés volt a hely, nem volt alkalmas a munkák méltó bemutatására.
A díjazottakat ismerteti a fenti videó. A kiállítás kapcsán az alábbi cikkekben lehet szemezgetni a kortárs hazai design elemzései között:
http://kultura.hu/main.php?folderID=948&ctag=articlelist&iid=1&articleID=306905
http://epiteszforum.hu/node/17021
http://artportal.hu/aktualis/hirek/szilagyi_b_andras_formatervezesi_dij_2010_vegetalok_igyekvok_es_nyertesek
http://blog.hellodesign.hu/2010/10/05/magyar-formatervezesi-dij-2010-lendul-a-gazdasag-kulcs-a-design/
http://www.hirado.hu/Hirek/2010/10/04/15/Rafinalt_design_aratott_a_Magyar_Formatervezesi_Dij_palyazatan.aspx

Esős nyűgös nap van ma, és Bencével kellett útra indulnom, mert nem volt kedvem segítségért kuncsorogni senkinél. Ringatón voltunk a Mátyás téren, utána elmetróztunk a Néprajzi Múzeumba, ahol taxiba gyömöszöltük a kiállítási anyagomat a babakocsival együtt. Az ölemben utazott hazafelé Bencus, aki nagyon nagyon jó kisfiú volt végig. Későn értünk haza, és ő szó nélkül borult a karomból a kiságy álomszagú mélyébe.
A sikertelennek és macerásnak megélt design kiállítás után melengetően hatnak rám az előkerült cikk méltató szavai:

"A kényelem és elegancia jellemzi Dévai Zsófia kisgyermekes anyukáknak szóló babahordozó kollekcióját. A városi kisgyermekes szülők életmódjának radikális változása miatt egyre népszerűbbek a testre rögzíthető babahordozók. A babakocsi – mivel túlzottan megnehezíti a közlekedést – a dinamikus városi élettől már nem elzárkózó, hanem abban egyre inkább részt vevő szülők igényeinek nem felel meg. Bár a piaci forgalomban kapható különféle babahordozók a szülő és a gyermek szoros testi-lelki kapcsolatát az otthonon kívül is biztosítják, számos funkcionális és esztétikai problémát vetnek fel. Ezek megoldásain dolgozik Dévai Zsófia, aki anyák számára fejlesztette ki babahordozó ruhákból álló kollekcióját, oly módon, hogy a gyermekét hordozó anya megtarthassa nőies, igényes öltözködési szokásait. A babahordozókat az őszi-téli ruhákkal, kabátokkal igen nehézkesen, kényelmetlenül lehet viselni, s rendkívül előnytelenné teszik a nők megjelenését. A tervező olyan dzsekit, hosszú szövetkabátot és poncsót alakított ki, amely a velük szervesen összetartozó babahordozóval cipzárazással és rugalmas betétekkel kapcsolható össze. A ruhák a „babák” nélkül is hordhatók, sportosan elegáns karakterűek. Az ötlet és a technológiai kivitelezés egyszerűen zseniális, okosan végiggondolt, ízlésesen kivitelezett."

Horeczky Mária

Textilfórum 377. szám

2010. február 22.

Bora 4. születésnapjára

2010-10-21T12:26:00.015+02:00

Anti Tamás - Simkó Károly: Károgós

SomDere, SomDara, SomVessző,

Kikereki Pókokat Ébresztő,

Pitteg a Pattog a Bekereki Bokorág,

Hejehuja Szélnek Tél ad Parolát.

Rezgő, Zizegő Zabsarjú,

Doboraki Dombon Vakvarjú,

Károgat, Kéreget, Keresi a Kék eget,

A kereki Keresztútnál Somot szedeget.

Gyárfás Endre: Bújócska

Ma mindenki bújócskázik? Felhő mögé bújt a nap.

Hová bújt a földieper? Lapul tán a föld alatt?

Leguggolok, keresgélek… Levél alól szemek néznek.

Nézzétek csak, piros szemek! Ha jól látom, megértetek.

Bújócskánknak itt a vége: perdüljetek köténykémbe!

Gyertek, gyertek földieprek! Most, hogy megtaláltalak,

felhő mögül előkerül s örömtáncot jár a nap.

Magyar Formatervezési Díj kiállítás

2010-09-28T13:35:00.009+02:00

A kiállításon látható lesz a Babycab babahordozó ruházat is!

Megnyitó: október 4-én, 17 órakor.

Megtekinthető október 5 és 25 között a Néprajzi Múzeumban.

Részletek és a megnyitó programja a meghívón:

korszerű -hordozós- mondóka

2010-09-28T12:06:00.001+02:00

Varró Dániel tollából:

HORDOZGATÓ
ezt átvitt értelemben kell mondogatni babahordozás közben

Elmentem a teszkóba
nagybevásárolni,
bekerült a zacskóba
mindenféle holmi.

Vettem kenyeret,
nemtom mér, de nyekereg.

Két rúd szalámit,
rúgkapálnak, na lám, itt.

Ropiból meg tízet hozok,
de mind a tíz izeg-mozog!

Az egész egy katasztrófa,
minek mentem a teszkóba?

Pécsi hordozós divatbemutató képekkel

2010-09-23T13:35:00.007+02:00

Linn fotói a bemutató előkészületeiről, és hátteréről:
http://picasaweb.google.com/101133044187961586486/HordNapokHetfo#5519093183694985730

és itt a teljes Pécsi babahordozó klub gyűjtemény:
http://picasaweb.google.com/pecsibabahordozo

a pécsi babahordozó klub a televízióban:
http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/09/17/11/Nappali_2010_szeptember_17_.aspx

Nemzetközi babahordozó hét - a Babycab bemutatkozik Pécsen

2010-09-18T09:34:00.006+02:00

A Mamami fórumon óriási a forgalom,zajlik a szervezés a Nemzetközi babahordozó hetet megelőzően. A Babycab tervezésekor sok pécsi babahordozó anyuka segített a kérdőívekre adott válaszokkal. Ezért örömmel vettem a felkérésüket, hogy mutassam meg nekik az elkészült ruhákat. Erre most jó alkalom a Pécsi babahordozó napok.

A pécsiek saját munkáiból és a Babycab ruhákból divatbemutatót rendeznek a helyi lelkes mamamik. Erre az alkalomra próbáltam tökéletesíteni a téli hordozó kabátot. Tegnap elkészült az egy éve félretett padlizsán színű minta, saját anyagából hordozó betéttel és várandós betéttel is - köszönet Piroskának! Holnap utazunk Pécsre családostul, kirándulással kötjük össze a divatbemutatós szereplést.

Ortopédia - második felvonás

2010-08-09T21:20:00.006+02:00

Bencu sajnos nem értékelte, h babakocsiba emeltem át a kiságya pihepuha melegéből, de rendes volt, és nem verte nagy dobra az ellenvetését, így szép kényelmesen 13 órára érkeztünk meg a 22es sorszámunkkal az ortopédiai "vakrandira". Előttem a harmincvalahányas került beljebb. Állítólag összekavarodtak a sorszámok végül.
...Tolakodtam kicsit a szellős váróteremben (kábé öten voltunk, ami a reggeli kiscsillióhoz képest elenyésző mennyiség), így hamar bejutottunk. Csak bent várakoztatott a doktor bácsi minket amikor már Bencus is pucér volt, és mindenáron ki akart ugrani a kezemből az öltözőben. Figyeltem befelé. (Látszólag halaszthatatlan magánbeszélgetése volt a csinos asszisztenciával). Vártam, h meddig bírja a nyűglődő gyerekhangokat a doki, és nem zavartattam magam, amikor Bence magasabb fokozatra kapcsolt. Így kisvártatva be is jutottunk.
Bencus sétált picit a doktor bácsi kérésére, de úgy tünt, a dokit jobban leköti a borostyán köves lánca, mint az ortopédiai vizsgálat. Úgyh nem vagyok meggyőzve: megyünk majd kontrollra - máshova.

Konklúzió:
1. Ha kényelmesen szeretnél bejutni a vizsgálatra, reggel kérj sorszámot gondtalanul időzített léptekkel, és délután menj vissza vizsgálatra.
2. Időpontadás nincs a Heim Pálban, ahhoz nagyon problémás, rendszeresen visszatérő páciensnek kellene lenned. 3. Még mindig Te vagy az orvos társadalomért, és nem fordítva.
4. Vagy fizethetsz - gondolom -, de ezt a kérdést nem feszegettem, mert EL - O - VÍ - Í van, és rövid az élet.

Ortopédiai tanmese

2010-08-09T11:57:00.005+02:00

ortopédiai tanmese következik erős idegzetűeknek

Bence párhónapos csípőszűrését a Heim Pálban végezte ugyanaz a szakorvos, akihez Borát is vittük annak idején, és aki Borának tavasszal ortopéd cipőt javasolt. Bencét visszarendelte kontrollra (ami kötelező - hangsúlyozom!), amikor már önállóan jár a gyermek. Ez kábé egy hónapja következett be, ennek okán én elkezdtem szorgalmasan telefonálni az ortopédiára, hogy időpontot kérhessek a doktor úrtól. Rendszeres programmá vált, hogy hétfőn, szerdán, rendelési időben újra és újra megpróbáltam elérni az orvost, aki elfoglalt volt, műtött, nyaralt, aztán még mindig nyaralt, aztán nem volt elérhető, aztán mégsem adhatott időpontot az aszisztenciája. Az időpont nekem azért vesszőparipám, mert az ortopédiai szakrendelésre egyébként nem lehet bejutni. Hétfőn tömeg van, szerdán pedig műtőben lehet az orvos - akár rendelési idő alatt is (!).
Múlt hétfőn tehát azt javasolta a felettéb ellenszenves modorú aszisztensnő, hogy szerdán ne is próbálkozzam, ám hétfőn menjek oda jó korán, és kérjem a sorszámot aznapra. A jó korán az 8? - kérdeztem. Nem. Fél 7 - jött a válasz -, mivel a sorszámokat már ekkor kezdik osztani. A rendelés fél 9 kor kezdődik.
Nos, a hatszázcsilliomodik átalvatlan éjszaka után nekem valahogy nem sikerült odaérnem fél 7re, hogy aztán még várakozhassam két órát a rendelő páciens-baráti atmoszférájában, a műanyag székeken aszalódva, 16 hónapos gyermekemet féken tarva. Ezen időszakot inkább alvással, és egyéb kora reggeli teendőkkel töltöttük - bár kissé aggódva, hogy késve érünk oda...
Nemhiába. Ugyanis fél kilenckor a 22-es sorszámot sikerült - kisebb bonyodalmak árán, amit most mégsem részletezek - megszereznünk. A rendelést háromnegyedkor izzítota az ellenszenves asszisztencia, mikoris rákérdeztem, hogy mennyi idő múlva jöhet létre kapcsolat köztem, és a doktor úr között, ha a 22-es sorszámot bírtoklom.
A válasz az volt, h a mai napon már nem.
A délutáni orvossal viszont igen.
Mivel nem ragaszkodom én már e nagyszerű orvosi csapathoz, a földszinti sorszámosztó hölyet interjúvoltam további kérdéseimmel, aki már az elején bizonyította kedves, és szolgálatkész magatartásával, hogy vele érdemes a témában mélyebben eltársalognom. Olyan elszánt volt a hölgy, h előkerítette nekem az osztályvezetőt, aki felvilágosított engem a rendszer nemműködéséről - nem részletezem szintén - aki csupán azt tudta javasolni ismét, h menjek vissza délután.

Nos, izgatottan várom a délutánt.
Bencémet sikeresen elaltattam 11kor, másfél óra múlva babakocsiba helyezem (üzenet a 8keres mamamiknak: ne nézz csúnyán, lesz nálam molylepke!), hátha tovább alszik, és elszállítmányozom a Heim Pálba. Ha nyú doki jófej lesz, és ad közvetlen bejelentkezési lehetőséget, megtartjuk. Ha nem, akkor magándoki. (Erre mondta egyébként oszt.vez.hölgy, h magándoki sem feltétlenül jó megodás, mert ha valamit nem tud kezelni, és beutal egy rendelő intézetbe, akkor már a közszolgálati rendelésen is fizethetek!
Nnamitszólsz!!!

Erre mondja az általam bizonyosfokig nagyrabecsült michaeljackson, hogy "semmibaj, gyerekek, EL - O - VÍ - Í. Azaz láv. Láv van, gyerekek, kezdjük újra, nyugi."
(Láttátok a filmet? Nem? Egyszer érdemes!)

Síva vs Mary Poppins

2010-07-22T13:24:00.031+02:00

... avagy teendők és szemöldök sűrűjében.

Áldás arra a feltalálóra, aki a mosógépet (századunk legnagyobb találmánya - állítom!) létrehozta. Másik áldásom a mosogató gép feltalálójára szálljon, már csak a mosogatógépből kipakoló gépet kellene mellékelni hozzá, ott állnék az első vásárlók tömött soraiban...

Blogom mostanra bensőséges irányú fordulatot vett, és mert jól esne nagyon, hosszan fejtegethetném, hogy miért szeretnék sok karú Síva istenség lenni. Azonban nincs rá elég időm, ráadásul az is átfutott az agyamon, hogy inkább Mary Poppinsnak lenni volna jó. Ő az a mesebeli bébicsősz, aki egy csettintéssel tesz rendet a gyerekszoba káoszában, és csodás kalandokkal teszi élvezetessé a hányattatott sorsú angol hivatalnok-gyerekek életét. Ezen feletti töprengéseim során (teregetés közben) végül is arra a következtetésre jutottam, hogy mégisinkább egy titkárra lenne szükségem, aki még a csettintgetéseket is elvégezné helyettem.

Egyik kismamás oldalon fejtettem ki a sírámomat eképpen:

....a sok hercehurca időszaka alatt mire tükörbe jutottam, egy ősasszony szemei néztek ma reggel vissza rám.

kerestem vadul a szemöldökcsipeszem, sehol, a költözködés alatt lába kélt, vagy mittudomén melyik gyerkőc csente el, mint aktuális varázspálcát...

úgyh felhívtam egyik kortárs anyukát, h a játszótéri randevúra hozza el a sajátját, és az orczy kertbe hoztam magam rendbe. (ennyit a kozmetikushoz való eljutásról)....

Elnézést ezt a nem tudtam kihagyni. Kérem a blog olvasóit, engedjék meg nekem ezt a pillanatnyi önsajnáltatást! Cserébe egy korabeli Mary Poppins filmplakáttal, (látható hajtott élekkel) szerettem volna kedveskedni, de félve a jogsértő magatartástól, ettől inkább tartózkodom.

break news - Formatervezés Díj

2010-07-22T12:25:00.002+02:00

Alábbi blogbejegyzésben vázolt sűrű napi programot fűszerezve jött a hír, hogy díjat nem, de kiállítási lehetőséget nyertem. Hurrá, és kevésbé hurrá. (Mert aki nem akart díjat nyerni, az nem én vagyok - sajnos. Ugyanis meglehetősen jól mutatott volna a díj a vágyott professzionális Babycab oldalon a "termék" mellett, mint ahogy az általam küllemre és belbecsre egyaránt nagyra becsült Cybex oldalain is, minden egyes új(!) termék mellett szerepel egy-egy innovációs díj. Azzal bíztatom magam, hogy a németek - vagy a kínaiak? - talán sűrűbben osztják az ilyesmit, netán több kézből.)

A kiállítás ismét az Iparművészeti Múzeumban lesz a Design Hét keretében, 2010 októberében.

Ezt megelőzi némi papírmunka, melynek határidejéről alaposan lecsúsztam az előző blogbejegyzésben lefestett napi teendők sűrűjében, valamint azért, mert időközben a lakcímünk is megváltozott.

Ez utóbbi nem csak úgy, hogy nna, mivel úgysincs elég dolgom, ezért poénból bevállalok némi hivatali ügyintézést, hanem azért, mert el is költöztünk. Költözködés egyébként kevésbé volt megterhelő, mint a lakcímváltás, amire egyébként Borcsa ovis beiratása miatt volt szükség (lásd: okmányirodai kaland).

A dobozok és fél pár zoknik halmaza alól nem volt időm értesíteni Formatervezés Díj pályázati irodát e lényeges tényezőről, így a hivatalos levelézünk úgymond egyoldalúvá vált. Szerencsére észlelték, így elektronikusan is tájékoztattak némi papírmunka sürgető esedékességéről.

Úgyhogy klaviatúrát feledve tollat és bélyeget ragadok (HAHA - ez a szellemi frissesség a 35 fokban!), hogy a kiállítással kapcsolatos hivatalos iratokat szignózzam és postázzam a kitolt határidőn belül.

Hogyan tud a gyerek hátán (is) folyni a tápláléka

2010-07-22T11:40:00.004+02:00

...avagy hétköznapi gyereknevelős kínjaim.

16 hónapos Bencém önállóan eszik.

Amikor épp nem szopizik. Mert azt mindig. Főleg éjjel. És akkor is leginkább folyamatosan. Vagyis pihenést nem hagyva szüleinek. Ez családi minidrámák alapja is egyébként. Anyja gyakorlatilag nem alszik már másfél éve, apjának van kábé 2 hónap előnye a pihentség terén. Apja szerint nem kéne már szoptatni. Egyáltalán. Apja esetenkénti felbuzdulásában erőt véve magán, egyedül vészeli át az üvöltő gyermekkel az éjszakákat. Anyukája a másik szobába szigorúan elszeparálva hallgatja, amint apa cumisüveggel és cumival felfegyverkezve próbál hárítani. Aztán apuka elutazik pár napra külügybe, és alszik. Eközben gyermek visszaszokik anyukájához.

Amikor már remegek a fáradtságtól, és az előttem tornyosuló, megoldhatatlannak látszó feladat halmaztól, az idegesítővé váló napi rutintól, akkor Bence....

...lepakolja a könyvespolcot.

...a konektorba próbál szívószálat gyömöszölni.

...üzeneteket küld a világ távoli pontjaira a telefonomról.

...kihordja a zoknijait, vagy bármely ruháját a konyhába, vagy a lakás bármely más pontjára.

...felmászik a galériára.

...lepakolja az ebédlőasztalt.

...almadarabokat ken az ágyneműbe.

...magára önti az asztalon felejtett kávés/teás bögrét, és az alján maradt tartalmát szétkeni a padlón. Beleül.(A kávé folt komoly kezelést igényel. A tea kimoshatatlan.)

...a bögrét addig csapkodja a földhöz, amíg megreped.

...kikapcsolja a számítógépet esszéírás közben.

...kihúzza a fiókokat, és ezzel veszélyesen magára rántja az egész komódot.

...cafatokra tépi a papírzsebkendőket és szalvétákat.

...kést vesz elő a mosogatógépből, és boldogan hozza elém.

...nyomkodja a mosógép, vagy bármely elektronika gombjait.
...szétszedi a ruhacsipeszeket. De atomjaira. (Nem is tudtam eddig, hogy egy ruhacsipesznek ennyi alkatrésze van.)

...környezetidegen tárgyakat halmoz a fürdőkádba.

...kékítőt (vagy bármi mást) old az ég vizében.

Miközben próbálod orvosolni az épp felmerülő problémát, ezalatt ő villámgyorsan terem a lakás más pontjában, ahol egy másik ügy bonyolításába kezd, és mire odaérkezel, már orvosolhatod azt is. Ezt egész nap játsszuk (azon két óra kivételével, amikor mély, délutáni álmát alussza az édes).

Van az anyukáknak egy olyan különleges fajtája, akik ebben az időszakban képesek pihenni.

Én ezalatt hibaelhárítok, e-mailezek, netezek, dolgozom, hivatalos tennivalókat intézek, mosok-vasalok-teregetek, lakberendezek, varrok és közben kicsit még zenét is hallgatok. Vagy kabarét. Régebben hangoskönyvet. Olvasni esténként, belealudva, több könyvet, szakirodalmat, blogbejegyzést, híreket, magazint, körímélt, bármit, egyszerre. Írni is. Meg elvétve, napközben, ihletett pillanatokban. És filmeket is hasonlóképp. Szóval a kultúra- és infómixet egyfajta űrkajaként, instant juttatom magamba.

Egyéb szabadidős tevékenységnek meg ott van a játszótér. Bence bátran veszi be a mászókát, hintát, csúzdát - mélázásra időt nem nagyon hagyva. Ha Borcsa is jelen van, akkor lehetőleg egyszerre kívánnak leesni, homokot enni, kavicsot szórni a más gyerekére, lehetőleg a játszótér két egymástól távol eső pontján. Profi anyák ebben a pillantban osztódásra is képesek, miközben még azt is megakadályozzák, hogy a mások gyereke okozzon kárt magában, vagy a sajátjában. Közben szúnyogcsípések.

Kivételes esténként bebringázom a rádióba. Ez a szellemi-, és lelki táplálék, valamint a testedzés aktuális egybegyúrása: saját fejlesztésű kismamajóga. Nagyon hatásos.

Szóval hogy kerül a Bence hátára a reggeli? Két kanállal eszik pár napja. Amíg az egyikkel bíbelődik, addig a másikba gyűjtöm, fújom, rendszerezem a táplálékot. Amint jelzi, hogy jöhet a követező adag, eszközt cserélünk. Jó esetben a szájába kerül a falat, máskor a földre. Ma reggel a hátára. Kanál, villa pedig a földre. Professzionális lettem e téren, és már kapom is elő a harmadik etető eszközt, így a kajafolyam árja nem szakad. Mindeközben a földön, etetőszékben, cipőben (!), ruhán -lehetőleg a ruhát védeni hivatott előkét nem is érintve- gyűlik az étel.

Hát így.

Formatervezési díj pályázat és pécsi babahordozós találkozó

2010-06-02T10:54:00.001+02:00

Hangulatromboló előző bejegyzésem után gyorsan megjegyzem - nehogy szó érje a Babycab háza elejét -, hogy a program azért nem alszik: megpályáztam vele a Formatervezési díjat. Múlt héten tudtam meg, hogy bejutott a 2. fordulóra. Be kell vinni a szakmai zsűri elé a tárgyakat, ahol kiválasztják, mely tárgak alkalmasak a kiállításon való szereplésre, és hogy melyeke lesznek díjazva.

Emellett készülődve az őszi hordozós találkozókra, szeretném teljesíteni a pécsi klub kívánságát, hogy vegyek részt az általuk szervezett divatbemutatón a Babycab ruházattal. Nagyon szívesen mennék, abban reménykedve, hogy nem pont akkor lesz a Formatervezési díj kiállítás az Iparművészeti Múzeumban, amin, reményeim szerint szerepelni fogok!

Így legyen!

off: okmányirodai kaland

2010-06-02T10:44:00.001+02:00

nyűgös bejegyzésem előtt magyarázkodom, amiért elhanyagolom ezt a szépen indult kis blogot, de ha olvasod, tán megérted, hogy a Babycab projekt most némileg háttérbe szorult a mindennapi teendők sűrűjében

múlt pénteki etűd:

Nagyon kijöttem a sodromból ma a 8. kerületi okmányirodában.

Egy szimpla lakcímbejelentés miatt, már harmadszor látogattam el hozzájuk (oly vendégszeretőek, és -marasztalóak is, természetesen)

Ezen a rövid héten (hétfő pünkösd volt) kedden tudtam elkezdeni szervezni az költözésünkkel kapcsolatos adminisztrációs vonzatokat, és ekkor derült ki, hogy az eljövendő lakhelyünk közeli elit oviban van 1 darab, azaz PONT egy hely, ahova beirathatom a gyermekem, ha még a héten lezongorázom a lakím bejelentést. Nem elég ugyanis ennek az óvodának az, hogy 8 kerületi lakosok vagyunk, neki életbevágóan fontos, hogy azon belül is PONT az ő körzetükbe legyen a gyermek bejelentve.

Telefonoztam tehát az okmányirodának (sokszor, persze, mert egy hívás kevés ahoz, hogy szóba is álljanak velem), valamint internetes szakoldalakat tanulmányozva próbáltam űrlapot, és további információkat szerezni a témában - hiába, szeretek jólértesült lenni! Azonban nem volt egyértelmű így sem, hogy milyen iratok szükségesek FELTÉTLENÜL a bejelentkezéshez, ezért ráállítottam az édesanyámat (és az ő önkormányzati kapcsolatait) is az embert próbáló ügy felgönygyölítésére.

Miután kiderült, hogy a kitöltendő űrlap csakis az önkormányzaton szerezhető be, személyesen jelentem meg a hivatalban szerdán, vételezetem a szükséges mennyiséget a biztonsági őr jelenlétében, meginterjúvoltam őt is a további ügyintézési kötelezettségeimről, majd ellátogattam a szállásadónkhoz egy szignóra, és vissza. Helyrajzi szám hiányában azonban a bejelentkezésünk tárgytalan volt - gondoltam, sebaj, még két hosszú napom van az ügy lebonyolítására (többek közt azért is örültem, mert bizony előfordul, hogy számos más teendőm is akad azon túl, hogy az önkormányzaton töltöm a 15 hónapos gyermekemmel az időm).

A biztonsági őr is megnyugtatott, hogy csütörtökön amúgy is kevesebben vannak, kisgyerekkel inkább másnap jöjjek.

Csütörtökön ünnepi díszbe öltöztem az alkalomra, és újból ellátogattam az okmányirodába.

Ezúttal nem áztunk el (egész héten borús, és esik az idő), és alaposan felkészülve, immár az összes helyrajzi szám, irányítószám, és aláírások birtokában akadtam el az iroda ajtajában, ahol leeresztett rolók, lakatok és zárak, valamint egy fehér lapon nyomtatott szöveg jelezte számomra, hogy az ügyintézés technikai okok miatt szünetel, a megértésemet kérik. Igyekeztem megértő lenni, majd megvitattam a problémát az óvoda vezetésével is, aki biztosított a türelméről.

Mai napon magabiztosan vetettem bele magam az ügyintézésbe újfent, és mindössze egy órai várakozás után, boldogan huppantam le az ügyfelek számára kijelölt székbe, ahol jólértesültségem teljes tudatában ért a leforrázás, hogy én vagyok az a bizonyos ügyfél - ejtett erről pár szót a biztonságos őr - akivel húsz másodperc alatt végeznek a hivatalnokok.

A kitölötött űrlapokoról - kiskorú gyermek esetében - hiányzik az apa aláírása.

Felháborodásomat tovább fokozva azt is közölték, hogy anyakönyvi okiratokért pedig sürgősen távozzak az otthonomba, mert ami törvényileg szabályozott az pédául ennek az okmánynak a szükségessége. (hol is lakik maga? az itt van a közelben. hamar visszaér vele.) Gyermekemre mutatva jeleztem, hogy a távolság éppoly kicsi valóban, mint a gyermekem, akivel az utat negyedszer járom meg egy csekély statisztikai ügy bonyolítása kapcsán.

Épphogy fel nem törő könnyeimen keresztül azt is közöltem, hogy itt üt meg helyben a guta, de ez valamiért nem hatotta meg egyik közalkalmazottat sem.

Úgyhogy most itthon ülök, és várom Péter, hogy írja alá.

Ha nem jön egy percen belül, aláhamisítom, de bizisten, és visszatérek a hivatalba - remélem, már várnak!

Ovit ismét hívhatom, hogy bocsánat, de ezen a héten már biztosan nem tudom prezentálni a kívánt okiratokat. Hétfőig tartsanak ki. Remélem, hogy tényleg olyan hiper-szuper ez az ovi, hogy megérje az egy heti közigazgatási hercehurcát!

Ps:

2010.május 28. péntek, 15óra 36perc - (megközelítőleg) - a nap süt, szélcsend.

Jelentem: Bocrsa hivatalosan is a Vajda Péter utcai Katica óvoda tagja szeptembertől.

Bence vírusos akármiben betegeskedik enyhén (mert közben orvosnál is jártunk), és előjegyzésbe került a Katica bölcsőde várólistáján.

Pezsgőt bontok.

Babycab a rádióban

2010-03-31T22:40:00.002+02:00

Mészáros Anikó (babahordozási tanácsadó, hordozókendő tanfolyamvezető) interjúja a muzsikus rádióban.
Hallgasd meg a teljes interjút: kattints ide! *

Anikó korábbi cikkei a Moholy kiállításról és a Babycabről olvashatóak a hordoznijo.hu oldalain.
A rádió-interjút megelőző kérdéseire adott válaszaim:
Hordozni jó: Mekkora gyermek hordozására alkalmas az általad tervezett hordozóeszköz?
Babycab: Kb. 10 kilóig tesztelt a mintadarab – mivel ekkora jelenleg a kisebbik gyermekem – de reményeim szerint 15 kilóig is alkalmas rövid távú hordozásra.
Hj: Beválik-e csípőn hordozásnál?
B: Vannak ennél jobb, és egyszerűbb megoldások a csípőn hordozásra, ez a hordozó erre nem alkalmas, bár elképzelhető, h egy leleményes kismama addig igazgatja a pántokat, hogy be tudja állítani magának. A poncsó forgatható, így bármely pozícióban hordozott babával fölvehető, a kabát pedig egy előre és hátra cipzározható hordozó-betéttel variálható.
Hj: Ezek szerint a kabát más hordozó eszközzel is használható, nem csupán azzal, ami jelenleg belecipzározva látható a kiállításon?
B: Igen, igyekeztem úgy megtervezni a hosszú kabátot, hogy bármilyen hordozó eszközzel használható legyen, sőt, várandós betétet is terveztem hozzá. Így lesz “három az egyben kabát”, ami baba nélkül is fölvehető, hiszen akadnak azért olyan pillanatok – legalábbis minden kismamának kívánom -, amikor ki kell kapcsolódni egy kicsit, és elmenni a férjünkkel egy téli randevúra.
Hj: Mikor vásárolhatnak belőle az érdeklődők?
B: A következő őszi-téli szezonra remélhetőleg kijön egy megfizethető széria, ennek a legmegfelelőbb módját keressük jelenleg.
Hj: Milyen színekben tervezed még az előállítását?
B: Egy kisszériás magyar termék esetében ez sajnos egyelőre a kereskedelemben fellelhető alapanyagok függvénye, de szívem szerint lenne egy padlizsán színű darab is a kollekcióban. Fekete, vagy valamilyen disztingvált, klasszikus szín biztos készül majd, és szerintem hasznos lenne egy oliv, vagy katonazöld is – ez trendszín lesz ismét.
Hj: Mik a további terveid?
B: Szeretném bővíteni a kollekciót további hasznos termékekkel, táskákkal, gyerekruházattal, olyan apróságokkal, amik megkönnyítik a hordozós mindennapokat, és amik nem csak hasznosak, hanem szépek is.

*az interjú közzétételéért millió köszönet Doszinak!

Csinosodó antiszociális Kálvin tér

2010-02-20T21:58:00.004+01:00

Már írtam arról, h miért is enyire aktuális a városi babahordozás kérdése, de még magam is meglepődök azon nap-mint-nap, h mennyire igazak a megállapításaim. A Kálvin tér csinosodik. Épül a metró, a vilamosmegálló fölé ívelt vasszerkezetes fedél készül, és az egyik aluljáró lépcsösora fölé is hasonló jellegű emelvényt szerkesztett a gondos tervezői szem. Igenám! A lépcsőkön azonban továbbra sem lehet babakocsival, sem kerekes székkel közlekedni. (Ahogy egyik közelmúltban felújított budapesti aluljáróban sem!) Fölöslegesen dühöngök, és aktivista sem vagyok, így nem járok utána, hogy ki tervezte, és főként, ki hagyta jóvá a felújítási munkálatokat. De átfutott az agyamon, h abból a pénzből, amiből a fémszerkezet íveit létrehozták - szerintem tökfölöslegesen: mert minek a lépcső fölé eső, nap vagy atomcsapás elhárító tetőszerkezetet emelni, ha az utcára érve megszűnik a további védelem? - az összes lépcső mellé rámpát építhettek volna valószínűleg. Jellemző, hogy egy férfi ismerősőmnek szemet is szúrt az új létesítmény, és méltató megjegyzést fűzött hozzá ahogy elsuhantunk mellette autóval. Megfordult hát a fejemben, h talán a városokat nőknek kellene átformálniuk, ahogy a saját otthonaikat is szervezeik: valószínűleg dugó is kevesebb lenne...

Emlékezetes keszthelyi kastélylátogatásunk

2010-02-20T20:43:00.005+01:00

Borcsával - akkor még kenguruban (lelki szemeimmel látom, ahogy a mamamik szeme összeráncolódik) - a keszthelyi kastélyt barangoltuk be, és ahogy lenni szokott, eljött a csecsemő táplálás ideje. Akkoriban még szokatlan jelenség volt, h egy kismama a játszótéren túl is elmerészkedik porontyával, pláne meglepő lehetett, h magyar kismama magyar kastélyt, vagy bármely magyar múzeumot látogasson. "Korabeli" írásomra hivatkozva: a Nemzeti Múzeumban pl. piros színnel határozottan áthúzott babakocsi ábrája fogadta a bátor idegent, aki Petőfi nyomdokain felcipelte a nevezett járművet, majd szembesült azzal, h a ruhatárhoz viszont ismét lecipelheti - csigalépcsőn -, ha átjut a szigorú kordonon. Nyilván célszerűbb lett volna már a lépcső aljában jelezni, hogy oldalt van a "kerekes" bejárat, és a tiltó tábla mellé egy vendégcsalogató hordozott babás logót is illet volna mellékelni. Ez 2006-2007 idejéből való észrevételem, csak remélni tudom, h azóta fejlett európai módon fogadjuk vendégeinket a legnevezetesebb műemlékeinknél (is). Visszatérve Keszthelyre: az igényesen felújított kastélyban nem létesítettek "baba-mama mellékhelységet" a látogatók számára. (A -méltán-népszerű svéd bútoráruház időszakát éltük már ekkor, ezt fontosnak tartom hangsúlyozni.) Volt viszont egy lebilincselő, cigány-bazár hangulatot árasztó fizetős(!) wc rögtön a pénztár mellett. Páratlan tisztasága mellett szembeszökő volt a klasszikus csempével borított kórházi-zöld árnyalatú falon az ízlésesen sorakozó művirágzók sora. A tágas belépőben egy műszőrmével letakart, és hajdanvolt cuki plüssálatokkal zsúfolt plenkázó asztal, egy hűtőszekrény, valamint a wécésnéni decens, asztalterítővel és hímzett párnákkal díszített dolgozó-sarka fogadott. Gyors kifordulással az információs pultnak szegeztem tehát a kérdést, tudnának-e javasolni egy eldugott kis padot az ápolt parkban, ahol meghúzódhatnék csemetémmel egy meghitt táplálás erejéig. Az elképedt pénztárosnő mögött a szendvicsét fogyasztó biztonsági őr kész volt a gyors válasszal: "Hát üljön be egy wc-be, hölgyem!". Ránéztem, és felvilágosítottam arról a nyilvánvaló tényről, hogy valószínűleg ő sem szívesen fogyasztaná el az ebédjét egy wc helységben, ahogy én sem tenném ezt a gyermekemmel. A higiéniás kérdésekre nem tértem ki, és a már klasszikusnak számító Bunuel-jelenetről sem tartottam rögtönzött előadást, mivel vészesen közeledett az etetés ideje, és kezdő kismamaként akkoriban nagyon ügyeltem az ilyesmire. A belátó biztonságos őr kerített hát egy irodahelységet a számunkra, mely egy lehangoló függönnyel volt leválasztva a múzeumi boltocska területéről. Etetés közben volt időm átgondolni ismét a klasszikus magyar valóságot: túl szegények (?), de mindenképpen ostobák vagyunk ahoz, h igényes és átgondolt kvitelezésű közösségi treket hozzunk létre. Feltételezem, h ezesetben is "csak" a tervezőt spórolták ki a felújítási munkálatokból. A jó tervezőt.

A kiállítás visszhangja

2010-02-18T14:31:00.007+01:00

népszabadság - fánkok és töltelékek - Valackay Gabriella (Azt hiszem, hogy ez az egyetlen olyan eddig megjelent cikk, aminek az írója valóban utánajárt a kiállításnak: a kapott információk, majd a helyszínen készített interjúk alapján írta meg a szöveget. Negyed oldal a népszabi oldalán - ennyi a mai magyar formatervezés méltatása - mondom én, miközben ráadásul az én munkámról jelent meg kép az újságban. Kiváncsi lennék a többiek véleményére.) Iparművészeti Múzeum (ebben a cikkben rosszul írták le a nevem és a munka címét is - a múzeum saját(!) honlapján -, majd innen átvéve a sztenderd információkat a további honlapokon is rosszul jelent meg a nevem) hellodesign.hu inspiral.hu kultura.hu prae.hu designtrend.hu egy sk cikk, felkérésre a divatrajz.hu-n egy rövid hír a divatmarketing oldalán (Bence fejével hírdetve a kiállítás - kifejtésre méltó illusztrációs eljárás a magyarországi divat és marketing kapcsán) blogok: designriporter krumplinyomda "mamac" tollából próba-babák hordozni jó "laverne"-től

...éééés nagy ugrással:

2010-02-02T15:11:00.001+01:00

Meghívó a Moholy és a Kozma ösztöndíjasok beszámoló kiállítására az Iparművészeti Múzeumba, ahol sok érdekes tárgyiasult gondolat mellett megtekinthetők a Babycab babahordozó ruházati kollekció prototípusai is február 5-től március 21-ig. Megnyitó feb.4-én.

A blogot azért hoztam létre, hogy az előző és a mostani bejegyzés között történtekről írjak bővebben. Okulásul, beszámolásképp, kóstolónak a további nagyszabású Babycab terveim megvalósulása elé.

Első vázlatok 2009 február

2010-01-07T14:43:00.000+01:00

Nagyvárosi nomád anya - a kezdet

2010-01-07T14:24:00.001+01:00

Az ismét felfedezett és újításokat is hozó babahordozás újfajta életmódot, ezzel együtt az öltözködés változását is előidézte. A szociológusok által „nagyvárosi nomád”-nak nevezett ifjúsághoz hasonlóan a városi anya is a testén hordozza saját, és gyermeke teljes öltözetét, valamint a szükséges baba-mama kellékeket. A korszerű, modern anya gyermekét magán hordozva új alakot ölt. Ezzel együtt azonban nem kívánja elhagyni nőiessége jellemzőit, melynek része a csinos, önkifejező, ugyanakkor kényelmes és praktikus öltözködés.

Három évvel ezelőtt kenguruban, és hordozókendőbe kötve, elöl horoztam Borát. Direkt ezért vásároltam egy nagyméretű sídzsekit, hogy védjem a kis csomagom. A nyakamban lévő sállal takartam a fejét esőben, vagy ha havazott. Hasonló helyzetben láttam kismamákat, akik a kabáton kívülre kötözve hordozták magukon overálos gyermeküket. Egyik sem tűnt kényelmes megoldásnak.

A feladat adott volt: olyan kabátot kellene készítenem, mely képes magába foglalni a hordozó eszközt is. Egy praktikus megoldás, külön kapucnival a baba és a mama számára. Könnyen fölvehető, biztonságos, és nem utolsósorban elegánsabb viselet, mint a kabát fölé kötözött kendő. Elhatároztam, hogy megkísérlem egy olyan hordozó-öltözék létrehozását, amely megfelelő kényelmet és biztonságot nyújt a babának, ugyanakkor csinos, és komfortos viselet a mama számára. A kollekció praktikumát azzal is fokozni szerettem volna, hogy babahordozás nélkül is „öltöztessen”. Például lekapcsolható alkatrészt alkalmazok a babacipeléshez (zipzáras, vagy tépőzáras, patentoló illesztések), vagy olyan megoldást keresek, mely a bébi nélkül egyfajta plusz eleganciát, esetleg extrémitást kölcsönöz a viseletnek (pl. kámzsa, sálgallér, széles övsál).

Az ötletemmel sikerrel megpályáztam a Moholy-Nagy László formatervezési ösztöndíjat, aminek a segítségével közel egy év állt a rendelkezésemre, hogy kialakítsam a saját hordozó ruházati kollekciómat.
A kollekció tervezésekor olyan városi, modern anya-típus járt a fejemben, aki gyermekével is aktív életmódot folytat. A kicsi igényeihez és szükségleteihez természetesen alkalmazkodva saját igényeit sem szorítja a háttérbe teljesen. Babahordozás közben felszabadulnak a kezek, a mama mégis testközelben érezheti a szeretett lényt, és könnyen közlekedhet a városban, tevékenyen élheti a hétköznapokat. Bizonyos szempontból megkönnyíti a gyermekkel való közös életet. Ehhez az új, szimbiotikus életformához szeretnék egy olyan kollekciót kialakítani, mellyel a gyermekét hordozó anya megtarthatja nőies, igényes öltözködési szokásait.

Ha Rudolf trónörökös hordozott baba lett volna... gödöllői kastélytúránk 2.

2010-01-06T09:07:00.000+01:00

Nagyon szeretem a barokk építészetet. Gyerekkorom óta izgalommal tölt el az egybenyíló díszes szobák sora, a falakba rejtett folyosók, és titkos átjárók, bújtatott lépcsőházak hangulata. Ezekeből szerencsére igazi ízelítőt kaphattunk a kastély csodálatosan felújított részeiben! Borcsa boldogan rohant teremről teremre, élvezettel nyitogatta a rejtekajtókat (mert azt is lehetett), és felfedezett egy falakba rejtett, bőrhuzattal komfortosított korabeli pottyantós toalettet.

A kastélyt átjárta a díszteremben felállított hatalmas karácsonyfa illata. Itt a túristáknak egy hungarikum számba menő "kiskarácsony-nagykarácsonyt" rögtönöztünk teljes átéléssel. A korhűen berendezett szobák, a súlyos textil kárpitok és a mély tónusú falak melegséget árasztottak. Utólag jöttem rá, hogy nem csupán ezért, hanem a sok, gondosan ápolt növény miatt is volt ennyire hangulatos a kastély.

További pozitív észrevételem, hogy a babával érkezőket baba-mama mellékhelység fogadta, amit keresgélni sem kellett. Igaz, ugyanez a toalett áll rendelkezésére a kerekes székkel érkezőknek is, de talán ők sem érzik sértőnek.

A tárlatokon bolyongva háti Bencém kevésbé értékelte Sisi rekonstruált ruhatárát, a réz ajtókilincsek viszont lázba hozták. Ahol lehetett, boldogan fogdosta őket. Ha Rudolf trónörökös is megtehette volna ezt kisgyermekként, tán nem ért volna olyan drámai véget az élete. (Rettenetes vasszigorral nevelték, az éjszakánkénti pisztolylövéssel eszközölt riasztó ébresztés volt tán még a legkegyesebb módszer.) Szoptatásról szó se lehetett, Zsófia nagyhercegnő felügyelete alatt, dajkák serege pátyolgatta az újszülöttet. Ebből az időszakból, a távolságtartó nevelési elvek hatására indul diadalútjára a babakocsi. A Babycab egyébként lehet, hogy elnyerte volna Erzsébet tetszését, fekete-fehér, ami állítólag az ifjú Felség kedvenc színösszeállítása volt. Az az 50 cm-es derék a fekete szín mögé rejtve még valószerűtlenebbé tette az alakját.

Erzsébet ruhatára királyi méltósággal időtálló, ám a korszak stílusjegyeit finoman érzékeltető diszkrét eleganciát sugall. Annak ellenére vált "divatikonná", hogy erre igénye lett volna. Kerülte a feltűnést, nem kedvelte a hivatalos ceremóniákat. Ugyanakkor tisztába volt előnyös megjelenésével, és erre sok figyelmet is fordított. Pirkadatkor kelt, h toalettje elkészüljön, jellegzetes "vonatfrizuráját"hosszú órákig fésülték, szigorú diétát tartott, és idős koráig edzette testét lovaglással, és a kor szokásaival ellentétes "fitnesz" edzésekkel.

Modern anyukaként a hordozott gyermekemmel kiválóan karban tudom tartani magam. Nincs rá módom, hogy tornaszobát rendeztessek be magamnak a lakosztályomban, ám elegáns háti hordozómmal remekül tudok hajlongani ruhateregetés közben, lovaglás helyett pedig rendszeresen szaladhatok Borcsa után, hogy zoknit húzhassak pucéran tapicskoló lábaira. A diétám is megoldott azáltal, hogy csak ritkán jutok kényelmesen elfogyasztott kiadós étkezéshez. Frizurámat kéthavonta ondoláltatom házi fodrásznőmmel, a napi dizájnt Bence kapszkodó kis ujjai és a kispárna alakítja korszerűvé. Nem panaszkodhatom.

Pre-prototípus gödöllői bevetésen 1.

2010-01-03T21:39:00.001+01:00

Meglepő, és nagyon pozitív felfedezésem a gödöllői Grassalkovits kastély honlapján az az igény, miszerint a kisgyermekkel érkező látogatók használjanak kengurut, vagy babahordozó kendőt az emeleti kiállítótermek megtekintése során. Azaz kéretik a babakocsi m e l l ő z é s e, értékmegóvás érdekében!

Nem vagyok abszolut babakocsiellenes.
Ez az igény azonban olyan nyilvánvaló, hogy soha eszembe nem jutott babakocsival oldalazni kiállítási vitrinek és posztamensek között. Elgondolkodtató, hogy vajon milyen incidens késztette a szervezőket közzétenni ezt az információt, és gyakorlatilag legalizálni a babahordozás műfaját.

Pre-proto babycab tehát szatyorba került ezen a januári havazós napon is, amikor kirándítottam a családom egy kis kastélyfelfedezésre. Régi vágyam volt eljutni ide, és most egy plusz apropó - Erzsébet királyné rekonstruált ruhatárának (szakmába vágó és utolsó nap nyitvatartó) kiállítása - is idevonzott.

A kastélyban rendeltetésszerűen használt babahordozóm most is felkeltette a figyelmet, mint általában. Mivel már 4 hónapos kora óta a hátamon viszem nagyra nőtt gyermekemet, ezen nem lepődök meg. A gyermekem egyébként is gyönyörű, még háton is előnyös viselet. A történetem nem is erről szólna igazán.

A kastélyozós napot megkoronázva étteremben szándékoztunk csillapítani a herendi étkészletek által is csiklandozott étvágyunkat. Az eredetileg gps-szel határozottan kalibrált helyszínt nem találtuk (olyan nyilvánvalóan volt az út mentén, hogy elhaladtunk mellette), így egy félreesőbb, ám parkolás szempontjából ideálsnak tűnő helyszínt választottunk.
Az étterembe belépve az első kérdésem mindig az, h fel vannak-e készülve babás látogatókra. A legtöbb helyen a svéd bútorboltból beszerezhető olcsóbb típusú műanyag-, vagy a családból visszamaradt enyhén használt állapotú fa etetőszékkel szoktak reprezentálni. Itt az utóbbi került elő, ám oly romos állapotban, hogy gyakorlatilag funkcióját vesztette. A csatok letörve, rögzítő szalagok foszladozva, korlátok nélküli szabadságot hagyva izgő-mozgó csemeténknek.
Ez a holtbiztos távozást feltételezné, azonban az anyai lelemény - de lehet, h a korgó gyomor és az ingerült gyermekhad - megoldást rögtönzött.
Pre-pro babycab biztonsági gyermeküléssé avanzsált. Derékpánt szék háttámlára, hordozó teste a szék ülésére, popsi a székbe, hordozó test a baba elé, vállpántok hátra a szék köré, hátul megkötve, gyermek fixálva.

Ezután tökéletes gyermektelen ifjúságot riasztó, és idősebb idegzetet megbotránkoztató éttermi családjelenetet adtunk elő három felvonásban.
1. Rendelés: kissebbik csemete látványos bébiételes táplálása közbeni rendelés, majd rendelés visszavonása részben, nagyobbik gyermek toalettre kísérése, próbálkozás újabb rendelés leadással, okos gyermek visszatérése és hangos beszámolója a toalettben történtekről, rendelés újabb leadása több tételben.
2. Fogyasztás: táplálkozás körbe-karikába, tányérok, poharak, evőeszközök és falatok csereberéje, nagyobb gyermek evésre nógatása, falatkák vagdalása, kisebbik által földrehajigált tárgyak összeszedése közben, a csúcsponton üdítőitalos pohár teljes tartalmának az asztalra borításával.
3. Távozási rítus: nagyobbik gyermek gusztusos maradékának diszkrét kiválogatása és becsomagolatása, kissebbik gyermek gusztustalan pelenkájának kicserélése a vendéglő kevésbé látogatott szegletében összetolt székeken, fizetés, nagyobbik üvöltő gyermek utáni rohangálás ráadandó kabát és sapka lobogtatásával, kisebbik üvöltő gyermek bepréselése autós biztonsági ülésbe vad cumikeresés közben, leharcolt és szomjas távozás átázott szalvétakupac asztalközépre halmozásával. Fagyott mosolyú viszláttal fűszerezve.

Apró kellemetlenség, hogy kedvenc babahordozóm aktuálisan használaton kívülre helyeződött, mert a babatermék pelenkán kívül (is) landolt, megszínezve a madaras textíliát. (Ami, ha nem lett volna az édes babapopsi alatt, az ócska, ám könnyedén letörölhető babaszéknek egy cseppet sem ártott volna.)
A gond csak az, hogy ez csupán nekem kellemetlen, és már nem írhatok a panszkönyvbe könnyes sorokat. Továbbá, hogy a legtöbb anya leleményes a hasonló vészhelyzetekben, így az étterem tulajdonosát semmi nem kényszeríti arra, hogy invesztáljon egy háromezer forintos babaetető eszközbe.

Korábbi kastélyos és táplálkozós vészhelyzeteimről, és az egyébként csodálatos gödöllői kastély megtekintéséről beszámoló hamarosan.

Bejegyzéseim elé

2010-01-02T12:47:00.008+01:00

A városi közlekedésben a babakocsizás helyett egyre népszerűbbé válik a természeti népek által ihletett kendők, a testre kapcsolható hordozó kenguruk, háti hordozók használata. Hívei elsősorban a baba mentális és fizikai fejlődését hangsúlyozzák a legfontosabb előnyeként, de nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a hordozott bébivel jóval egyszerűbb és gyorsabb a közlekedés a városban, mint babakocsizni a lépcsőkön -jobb esetben mozgólépcsőn-, rámpák, és liftek hiányában.

A budapesti permanens építkezések, és a tömegközlekedés „korszerűsítésével” kapcsolatban a kerekes székkel, babakocsival, kerékpárral közlekedők igényeinek figyelmen kívül hagyása felháborodásra késztet. A felújított metróállomásokon továbbra sincs lift, az aluljárók újraburkolt lépcsői mellé sehol nem építenek lejtős lehajtót, járdaszegélyek nincsenek lekerekítve, üzletek, gyakran közintézmények lépcsőzetes kapubejárója mellett sincs rámpa, beljebb elektromos érzékelő oszlopok, vagy forgóajtók nehezítik a bejutást.

Az sem elhanyagolandó tény, hogy a babakocsiban tolt gyermek a városokban pont a kipufogógázt kilövellő autók magasságában közlekedik. Ezért is kedvenceim a mellékelt képek. (Remélem, nem sértek érdekeket a közlésükkel.)

Ezek a tények, valamint két baba születése, három év tapasztalata, és egy év intenzív kutató-, fejlesztő munka hozta létre a babycab-et.

Ez a blog -terveim szerint- a babycab tervezéséről, használatáról és fejlesztéséről fog szólni, valamint a hatásairól a mindennapjaimban.